Szűkül az életterük, gyakrabban tévednek ki az utakra a vadak

– Ősszel az őzek után a gímszarvasok, majd a dámvad, a vaddisznó, a rókák és a nyulak kezdik meg a párzási időszakot, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban sokkal több vaddal találkozhatunk az utakon. Bár a gépjárművezetőket sok helyen tábla figyelmezteti, az önmagában nem védi meg sem a vadat, sem a járművet. Ütközésnél az állat mindenképpen rosszul jár, de az autó is rongálódhat, és – nem mellékesen – a vezető is megsérülhet. A vad értéke akár többmilliós összeg is lehet, ha például egy erős agancsú gímbika az áldozat. A hazai vadállomány összetétele miatt ősztől tél végéig gyakorlatilag folyamatos a párzási időszak, ezért érdemes nagyon körültekintően autózni. Az állatok ugyanis a napszakokhoz igazítják a mozgásukat, mi azonban nem alakítjuk az életritmusunkat a rövidülő napokhoz, ezért gyakrabban közlekedünk sötétben, amikor a vad jobban mozog – mondta Kőrös András, a Groupama Tanpálya szakmai vezetője, vezetéstechnikai szakértő a vadriasztókkal foglalkozó cég kérdésére.

Ezzel összefüggésben a sümegi Kinizsi Vadásztársaság elnöke, Rédei Zsolt úgy fogalmazott, hogy a vadmozgás kapcsán fontos azzal tisztában lenni, hogy jelentősen szűkült a vadon élő állatok élettere. – Nem feltétlenül a túlszaporodás és nem is a faluvégi kiskert elkerítése miatt, hanem a helyenként hatalmas, sok száz hektárnyi szántó, legelő bekerítése, vagy korábbi erdőterületek mezőgazdasági művelésbe vonása is az előidéző okok közé tartozik. Erdősávok tűnnek el, vadkerítések nőnek ki helyettük, s még olyan is előfordul, hogy az állat két nagy terület kerítései közé szorulva, 20-30 méteres sávban éli az életét. De a kerítésen belülre, egy nyitva felejtett kapu vagy a szerkezet sérülése miatt véletlenül bejutó vad élete sem nevezhető éppen ideálisnak. A szarvasok, őzek nagy mozgásigényük és vándorlási szokásaik miatt egy viszonylag nagy területen, állandóan változtatják a helyüket, és az egyre több akadály okán szűkülő élettér következtében gyakrabban tévednek ki az utakra. Az is tény, hogy léteznek az úgynevezett váltók, ahol a vad közlekedik, és sok esetben a közutak keresztezik az évszázados vadváltókat, amelyeket az épített kerítések, beleértve az autópályák mindkét oldalán lévő fix falakat is, alapvetően befolyásolnak. Sokszor megszüntetik a vad átjárási lehetőségét még akkor is, ha vannak kialakított vadátjárást célzó felüljárók. Ilyenkor az állat más utat keres magának – mondta Rédei Zsolt. Hozzátette, konkrét példát tud arra, hogy az egyik forgalmas út mentén épített több kilométer hosszú kerítés annyira megzavarta az őzek, szarvasok megszokott útját, hogy egy másik, addig viszonylag balesetmentes útszakaszon kezdtek átvonulni. Onnantól kezdve egy ideig szinte mindennaposak voltak a vadbalesetek.