A fél évszázada történt repülős tragédiára emlékeztek

Érdeklődésünkre Gráczki László nyugállományú alezredes, a VREVE elnökségi tagja elmondta, hogy a 1973. szeptember 18–22. közötti Vértes ’73 fedőnevű harcászati, együttműködési gyakorlaton a Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport és a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai vettek részt, melynek zárónapjára földi és légi díszelgést szerveztek. Erről az akkori sajtógyakorlatnak megfelelően minimális információ jelenhetett csak meg, a légi balesetről (és a szintén meg sem említett földi halálos áldozatokról) pedig semmi, noha zárt katonai körökben sokáig csak Vér(t)es hadgyakorlatként emlegették.

Mi is történt Hajag fölött? A légi díszelgésen a tököli szovjet 515. vadászrepülő ezred állományából két, három gépből álló kötelék – három MiG-21SZMT és három MiG-21bisz típusú vadászrepülőgép – emelkedett a magasba a szovjet repülőtérről. Az első köteléket Alferov, Albert Mihajlovics őrnagy, az ezred 1. vadászrepülő századának parancsnoka vezette; jobb kísérője Bajak, Vaszilij Ivanovics főhadnagy, bal kísérője Zsuravljov, Konsztantyin Szergejevics százados volt. Nagy valószínűséggel több kedvezőtlen körülmény játszott össze abban, hogy a három gép a Hajag hegybe csapódott: hibás földi irányítás, rossz látási viszonyok, alacsony repülési magasság, emberi hiba. Utólag kevés értelmük van az elemzéseknek, ám azt az íratlan szabályt betartják a repülések kezdete óta a civilizált országokban, hogy a légi balesetek áldozatait – az országhatárokon átívelő repülős barátság jegyében (legyen az a volt ellenség vagy barát) – a sapkához emelt jobb kézzel búcsúztatják.

Az évforduló napján (a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. segítségével) a VREVE kis csoportja – akárcsak a korábbi esztendőkben – a katonáknak járó tiszteletadással koszorút helyezett el, mécseseket gyújtott az egyesület által épített s 2000-ben átadott emlékmű előtt. Soós Lajos nyugállományú alezredes a helyszínen kifejtette: a három pilóta egykor a Szovjetunió állampolgára volt, de nemzetiségük szerint orosz, ukrán és belorusz emberek voltak. A mai háborús helyzetben nem sikerült elérni, hogy a három utódállam magyarországi nagykövetségei (vagy katonai attaséi) megjelenjenek s főhajtással tisztelegjenek egykori tisztjeik emlékműve előtt. Hozzátette: a béke beálltával az egyesület szeretné elérni a többnemzetes megemlékezést.

Zatkalik András