Kenutúrán jártak az 50 éves Tisza-tónál a várpalotai diákok

Az egyhetes programnak 55 tanuló öt kísérővel vágott neki Magyarország második legnagyobb állóvizénél, az 50 esztendeje kialakított Tisza-tónál. Az évtizedek során a tó ökoszisztémája is fejlődött, előtérbe kerültek a természeti értékei: számtalan sziget, holtág, sekély kis csatorna váltja egymást; ezt a vidéket fedezték fel a vizes kaland résztvevői. 

A vándortábor Tiszafüreden indult, ahol a vízre szoktatás után a vadregényes és eldugott részeket barangoltak be. A vállalkozó kedvű diákok a sárkányhajózást és a vízi ugrálóvárat is kipróbálták.

Másnap egy gyors reggeli után Tiszavalk felé vették az irányt, ahol a túrázók gazdag élővilágot fedezhettek fel, különleges növényekkel és állatokkal találkozhattak és saját szemükkel győződhettek meg arról, merre folyt régen a Tisza.  A következő nap a legvédettebb Tisza-tavi medence várta a csapatot, ahova sokáig még a békés evezős sem tehette be a hajója orrát. A madárrezervátum területén kenuztak, láthatták a kormorántelep lecsupaszított fáit, melyek több ezer madárnak adtak védett költőhelyet, valamint a tavirózsák tengerében fészkelő fattyúszerkőket. 

Kisebb-nagyobb vízfolyások, folyócskák kísérték a várpalotai különítményt a túra következő, egyben utolsó állomására, Poroszlóra. Az újonnan elkészült kerékpáros híd alatt átevezve feltűnt az ökocentrum épülete. 

Az utolsó nap is igen aktívan alakult. Délelőtt eleveztek a Bölömbika kilátóhoz, majd visszafelé betértek a strandra, ahol kipróbálták a SUP-ot és a kajakokat, este pedig várpalotai „mesterséf” irányításával és szorgos kezek segítségével elkészült az ízletes paprikás krumpli.

A szervezők lapunknak elmondták, igazi csapattá formálódtak az egy hét során a táborozók, akik maradandó élményekkel gazdagodtak. Már a várpalotai vasútállomáson, az elköszönéskor megegyeztek abban, hogy jövő nyáron újra vízre szállnak.