Kéktúrázó és Balatont átúszó lelkész

– Évente harminc nap szabadsággal rendelkezem, de a szokásos értelemben nem szoktam élni vele. A napokban például tábort vezettem Berekfürdőn, ahol száznegyvennégy gyermek kapcsolódott ki, és ugyan velem lehetett a családom, de nem egyszerű ügyelni a táborozókra, gondoskodni szórakozásukról. Furcsa is volt, amikor elindultunk, és nekem a testvérek jó nyaralást kívántak – sorolta Szakos Csaba bakonytamási evangélikus lelkész, de egyáltalán nem szomorúan, inkább vidáman. Érezni lehetett szavaiból, mennyire szereti a Bakonyban élőket és ezeket a feladatait is. Azt szintén hangsúlyozta, hogy igyekszik megtalálni a harmóniát, a mindennapokban arra törekszik, hogy a munkája mellett a családja is megkapja a figyelmet, hiszen például az ünnepek alatt alig látja őket. Emellett szeret úton lenni, és a természet az, ami leginkább feltölti. Elhatározta, hogy családjával szakaszonként bejárja az országos Kéktúra útvonalát. 

A Balaton-átúszás távját teljesítette nemrégiben, közben volt alkalma meditálni, gondolkodni, imádkozni. A sport meghatározó az életében, az úszás, a biciklizés és a túrázás is, amit összeköt gombászással. Ilyenkor regenerálódik, frissül fel leginkább. Bakonyi falusi lelkészként szerinte előnye, hogy már egy kilométert megtéve ősfenyvesben lehet, az erdők világát járhatja feltöltődésként. A sétákat magyar vizslája is igényli, és neki is szüksége van a rendszeres mozgásra. A test és a lélek egységét így lehet megteremteni, így maradhat szellemileg friss – magyarázta. Idény nyáron diákoknak zarándoklatot vezetett Tatáról Esztergomba. Tavaly a Tihany és Pannonhalma közti távot járták be hasonlóképp, jövőre a Mátrába készülnek. Közben minden napnak megvan a témája, lehet az például a remeteség, és akkor azon elmélkednek a fiatalok, a lelkészüktől kapott versek, idézetek, áhítatok segítségével. Hiszen a zarándoklat belső út egyben, az önismeret, egymás és Isten felé vezet. 

– Sokan nem látnak bele a lelkészek munkájába, nem tudják, mennyiféle feladatunk van. S mindegyiket segíti az imádság, megtartó, támasztó erőként. A másokért végzett szolgálat és az itt élőkért történő imádság mindig valamilyen formában célba ér, Isten gondviselése által valamilyen formában teljesül kérésünk. Sokszor meghallgatom, segíteni igyekszem a nehéz helyzetbe kerülteket, ezeknek a gondoknak az átérzése, a tanácstalanság feldolgozása szintén nehezebb lenne számomra és az érintetteknek is imádság nélkül. Igazi szabadságot nem tölthetek el idén nyáron sem, de kell nekem is a kikapcsolódás, szakítok szabadidőt, mert, ha magammal nem foglalkozom, én magam nem vagyok rendben lelkileg, akkor másnak sem tudok segíteni. Például örömet okoz nekem, szeretem a kertészkedést, a fotózást is – mondta el a lelkész lapunknak. Ezek a hobbik gyors visszajelzést adnak neki munkája eredményéről, lelkészként viszont nehezebben tapasztalja azt meg, a közmondás szerint is „Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan".