Virágvasárnapi passiót tartottak a veszprémi Séd-völgyben

– A remény mindig az immár évszázadok óta, hogy amikor Jézus szenvedéstörténetét megjeleníti egy közösség, akkor a megidézés okán részesei vagyunk Jézus szenvedéstörténetének. Abban a státuszban, abban a fázisban, amelyben éppen az életünk van – nyilatkozta a vasárnap délutáni előadás előtt a Naplónak Udvardy György veszprémi érsek. – Ezért az is változó lehet, hogy melyik szereplővel könnyű azonosítani saját magamat.

Hangsúlyozta, a lényeg mégis az, hogy Jézus értünk, önként, szabadon vállalja a szenvedést, a kereszthalált, és annak is nagy jelentősége van, hogy azokon a tereken játsszák, viszik végig az eseményt, ahol egyébként a mindennapi életünket éljük. Vagyis a megváltás és a mindennapi élet teljesen összekapcsolódik.  – A kérdés mindig az, hogy én képes vagyok-e akár küzdelmeim, egyéb nehézségek okán észrevenni a reményt, hogy ha azt érzem, hogy egyedül vagyok az életutamon. A válasz az, hogy nem vagyok egyedül, mert Krisztus ott jár – jelentette ki az érsek. Elmondta, az előadás a régi misztériumjátékoknak a logikáját követi, azaz be akar vonni bennünket a misztériumban, részesíteni akar belőle, ám a megtisztulás belülről történik. – Az előadás reményeim szerint hozzásegít bennünket az előttünk álló nagyhét méltó ünnepléséhez – mondta Udvardy György. – Jézus szenvedéstörténetében az első pillanatától fogva benne van a föltámadás reménye. A szenvedés sem pusztán egy reménytelen elmúlás, hanem egy üdvösségszerző mű Jézus Krisztus óta.

Kiss Györgyöt, a produkció rendezőjét is sikerült megszólaltatnunk. Elmondta, egy előadás megrendezésénél mindez talán több volt, hiszen egy teljes folyamatot kellett menedzselnie. A munkálatok decemberben kezdődtek, akkor volt az első egyeztetésük. – Ahogy az idő haladt előre, a várakozásaink nőttek a közönségszámot illetőleg – mondta. – Közben ugyanis számtalan helyről kaptunk visszajelzést, miközben a szereplők száma is egyre nőtt, ami végül közel 80 előadó lett. – Nem mi üzenünk, hanem maga az evangélium fog üzenni – hangsúlyozta a rendező. – Éppen ezért igyekeztünk nem többet hozzátenni, mint ami a legszükségesebb. Azok a mondatok, amelyek elhangzanak, a Szentírás mondatai, de nemcsak egy evangéliumnak: a történet az összes többiből lett végül összeállítva. Az értő közönség például várja, hogy felhangozzon a két lator beszélgetése.

A szereplőkről megtudtuk, hogy egyfelől a plébániákról érkeztek, öltöttek jelmezt, de vannak olyanok is, akikkel Kiss György már több mint 20 éve együtt dolgozik, ám nem hivatásos színész senki. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy kinek a munkáját dicsérik a jelmezek, melyek nagyon jól sikerültek. Kiderült, azok az érsekségi varrodában készültek.