Izgalmas és kimeríthetetlen téma a Cserháti Könyvszalonban

A térségeket bemutató kiadványok, kiadványcsoportok, szerkesztőségek után ezúttal a fotókról beszélgettek a vendégek, akik más-más területről érkeztek. Márkusné Vörös Hajnalkával, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnökével mint a Kaleidoszkóp sorozat szerkesztőjével, Zimonyi Mátéval, a Veszprém régi képeken közösségi oldal szerkesztőjével és Németh Andrásné Farkas Gabriella nyirádi mesterpedagógussal, a Nyirád Anno oldal szerkesztőjével Berta Barna formatervező művész, a Demo egyesület vezetője beszélgetett. A közönséggel együtt mindannyian egyetértettek abban, hogy óriási technikai és történeti előrelépést jelent a digitális fotó, a nyomtatottat megbecsülni legalább ennyire fontos, és nem csupán azért, mert a digitális tárolás ma (még?) nem biztonságos. 

Zimonyi Máté például elmondta, hogy 2017–18-ban a saját, pár száz darabos gyűjteményével indított Facebook-csoport mára legalább száz tagot számlál, mintegy négyezer fotóval, képeslappal és családi fotóval, melyeken szeretett városa, Veszprém múltjának részletei, emberek, foglalkozások, utcaképek láthatók ma, a XXI. századi városban. Márkusné Vörös Hajnalka is arról beszélt, hogy levéltárosként mennyire örültek, örülnek a hagyatékokkal érkező fotóanyagnak, amelyek új dimenziókkal egészítik ki az írásos anyagot. Az összegyűlt sok fotó tette lehetővé, hogy megvalósítsák Rácz Katalin, a Hét domb egyesület elnökének javaslatát, készüljenek városrészi kiadványok. Közösségi igény és az önként átadott, kölcsön adott fotók által vált lehetővé, hogy közös emlékezetünk fehér foltjaiból minél többet sikerüljön feltárni. 

Németh Andrásné szintén a ma is tartó folyamatról beszélt, amely révén már Nyirádon is saját internetes oldalon tájékozódhat az érdeklődő a falu múltjáról, jelenéről. A fotókban megtestesülő kutatási eredmény, akár nyomtatott, akár online formáról beszélünk, számtalan új dimenziót nyit, és nem csupán azért, mert minden kép minden nézőjének mást jelent, azon túl is, hogy például egy képeslapnak vannak közös jellemzői: a készítő nyomda, a bélyeg, a címzés. Utóbbiak is sokat változtak az idők folyamán azóta, hogy 1897-ben Bécsújhelyen megjelent az első képeslap. 

Kimeríthetetlennek látszott a téma. A beszélgetés végső konklúziója lehet: ez a gyűjtőszenvedély, szeretet és lokálpatriotizmus kell ahhoz, hogy még inkább otthonunk lehessen a hely, ahol élünk.