2023.04.16. 07:00
Boldog állatokkal élnek a balatoni paradicsomban
Fontos számunkra az, hogy természetes körülmények között éljenek az állatok, így vélekedik Gaál Éva, az Olt-Alom Állatvédő Egyesület elnöke. Idén január elsejétől az egyesület működteti a Veszprémi Ebrendészeti Telepet. Napi munkájukról, mentéseikről beszélgettünk vele.
Gaál Éva: Magyarországon még soha nem volt ilyen központi kérdés az állattartás és az állatvédelem. Rengeteg a megoldandó feladat, de elindultunk egy úton, és érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a problémák megoldásában
Fotó: Kovács Erika/Napló
Mintha paradicsomba csöppent volna az ember az Olt-Alom Állatvédő Egyesület alsóörsi székhelyén. Sokféle állat él itt békében, biztonságban, végtelen nyugalomban, szemlátomást boldogan. A kutyák szabadon futkoshatnak, a cicák is azt tehetik, ami rájuk jellemző, egyik a házban alszik, a többi egy-egy fán nyújtózkodik éppen. Bőséges helyük van a birkáknak és a kecskéknek is, mellettük szépen megférnek a fürjek, akiknek külön kialakítottak egy helyet, ők szépen adnak tojást. A kert tele van gyümölcsfákkal, konyhakerti ágyásokkal, melyekbe már elültették a különféle palántákat.
– Törekszünk a természetességre, nem véletlen, hogy Erdélyben, egy kis faluban karácsonyozunk minden évben, ahol nem lényeges az ajándék, viszont a körülmények annál inkább! Legfontosabb, hogy tiszteljük az életet. Annak örülünk, ha boldogok az állatok, arra törekszünk, hogy a nekik megfelelő, természetes körülmények között éljenek, így fogad Gaál Éva, az Olt-Alom Állatvédő Egyesület vezetője. Felidézi, egy 17 éve működő, kenesei egyesület vezetését vette át másodmagával, Földi Angélával, a mentések irányítójával. Éva úgy fogalmaz, náluk elsődleges a megelőzés, az ivartalanítás. Ez jellemezte kezdeti munkájukat is, amikor csak macskákkal foglalkoztak, akkor kapcsolatba léptek a Magyar Macskavédő Alapítvánnyal. Kóbor állatokat vittek orvoshoz, a felépülés alatt vigyáztak rájuk, majd visszahelyezték őket a megszokott élőhelyükre. Meggyőződésük szerint a macskák szabadon érzik jól magukat. Követik sorsukat, figyelik, látogatják őket, mindig van olyan ember, aki eteti az állatokat, neki az egyesülettől visznek tápot, macskaeledelt.
Éva így folytatja, aztán a kör bővült, az udvaron náluk lévő kutyák is mentettek, és bőven ad feladatot a sok kóbor eb, valamint az ebrendészeti telep, amelynek működtetését is végzik idéntől. Azt mondja, nekik az állatok boldogsága nagy örömet, sok szeretetet ad. Mindezek mellett a helyén kezelik az állatokat, így figyelembe veszik az adott fajtára jellemzőket, hogy milyen körülmények valók nekik. Az állatoknál a jó és felelős gazdaként a biztonságot és a szabad életet tekintik elsődlegesnek.
– Magyarországon még soha nem volt ilyen központi kérdés az állattartás és az állatvédelem. Rengeteg a megoldandó feladat, de elindultunk egy úton és érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a problémák megoldásában. Mi azért mentünk állatokat, mert kiszolgáltatottak, védtelenek, segítségre szorulnak, és az ember le tud hajolni értük. Valószínűleg szebb lehetne az élet, ha minden ember választana valamit, segítene valahol, hangsúlyozza Éva.
Úgy mondja, az állatszeretet az embernél kiskorból származik, ő mindig is társként tekintett az állatokra. Alapvetőnek tartja a felelős állattartást, az állatvédelmet, utóbbit érintő témahetet, mert az nagyon fontos, hogy már a gyerekek is találkozzanak mindezzel. Ők emiatt keresik fel az óvodákat, nemrég Tihanyban jártak, ahol beszéltek az állatokról és tervezik az általános iskolai látogatásokat is. A nagyobbakat, így a középiskolásokat, egyetemistákat a Veszprémi Ebrendészeti Telepre hívják, hogy lássák, miként élnek az állatok és milyen körülmények közül kerültek oda, ahol az állatvédelem iránt elkötelezett emberek várják őket.
Éva mentéseik közül elmondja, nemrég jártak a reggeli televíziós műsorban, a Mokkába egy mentett óriás schnauzer keverékkel, Ferdinánddal érkeztek. Az ebet egy Veszprém környéki helyen szabadították ki a láncról, ami már belenőtt a nyakába. Mentettek pulit is, aki nem tudott lábra állni az összeragadt szőrétől, amit lenyírattak, az állatot orvoshoz vitték a bőrbajai miatt. Idős kutyáról van szó, aki ragaszkodik megszokott helyéhez, ezért, miután felépül, visszaviszik, de nem eredeti gazdájához, ugyanis él ott egy ember, aki ellátja majd. Az egyesülettől visznek tápot, kutyaházat. Éva szerint érdekes látni, amint utcára kerül egy kutya, mennyire „átkapcsol”, mert a túlélés lesz számára a legfontosabb. Ezért hirtelen megváltozik, a bújós négylábú haragos lesz, menekül az ember elől. Így nagyon nehéz befogni őket.
Az egyesület vezetője azt mondja, létkérdés számukra az szja egy százaléka, ami a fő bevételüket jelenti. Emellett pályázati források és magánszemélyek segítsége is meghatározó a működésben, az állatok megmentésénél, az örökbeadásnál, ami az életük, és az életet jelenti az állatoknak is.