Magyarnak lenni ajándék, áldás és feladat

A pápai MH 47. Bázisrepülőtér időjárás-előrejelzésére való tekintettel a szervezők úgy döntöttek, hogy a városi ünnepséget nem a Március 15-e téren, hanem zárt helyen, a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében tartják meg. A megemlékezés 10 órakor a Himnusz hangjaival kezdődött, majd Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményének igazgatója mondott ünnepi beszédet, melyet többször is taps szakított félbe. 

– Ha megkérdezik tőlem, miért jó pápainak lenni, mindig azt válaszolom: azért, mert Pápa a magyar kulturális emlékezet kitörölhetetlen szereplője. Pápainak lenni kulturális rangot jelent – fogalmazott az igazgató. – 1848. március 15-én a magyar nemzet szólalt meg, és tette fel nemzeti létünk alapkérdését. Mindig ez a kérdés. Ma is. Rabok legyünk vagy szabadok? Ez az, ami összeköt bennünket 1848. március 15-tel. Ez az a kérdés, amellyel magyarként újra és újra szembesülnünk kell. De ezen nincs mit csodálkoznunk. Ha csak egy futó pillantást vetünk történelmünkre, azt látjuk, hogy nekünk állandó fenyegetettségek közepette, kis népként, világhatalmaktól körülvéve, mindenféle ideológiáktól ostromolva mindig is a fizikai és szellemi megmaradásunkért kellett küzdenünk. Az a csoda, hogy megmaradtunk. S higgyük el, az, hogy most itt vagyunk, hogy a közös magyar emlékezet mai részesei lehetünk, már önmagában is történelmi tett. Nem olyan magától értetődő ez. 1848. március 15. magyar identitásünnep, s az is fog maradni, amíg lesz magyarság. Kimondjuk és megerősítjük, hogy mi magyarként szeretnénk létezni, különben nem lehetnénk azok, akik Isten kikutathatatlan akaratából vagyunk. Kimondjuk és megerősítjük, hogy szabadságigényünk nem irányul senki ellen, éppen ezért békét akarunk. Kimondjuk és megerősítjük, hogy szabadságvágyunk arra irányul, hogy magyarként élhessük meg emberségünket Isten teremtett rendje szerint a népek békés közösségében. Ezen a napon hálát adunk a magyar nemzetért, amelyről hisszük, hogy Isten akaratából létezik. Hálát adunk azért, hogy mi a magyar nemzetben lehettünk emberré. Hálát adunk azért, hogy Isten megőrzött bennünket, s imádkozunk azért, hogy gondviselése legyen velünk a jövőben is – zárta beszédét Köntös László.

A szónoklatot követően Jó lesz majd egykor emlékezni erre címmel ünnepi műsort tekinthetett meg a közönség, melyet Móczár Bence és Tegyi Kornél szerkesztett és rendezett. Az előadás Hermann István Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848/1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia historia domusában című műve alapján készült, melyben a pápai közép- és általános iskolák diákjai valamint Csukárdi Sándor és Rózsás Hajnalka, a Szó és Kép Színpad amatőr színtársulatának színészei működtek közre. 

A program Pápa Város Önkormányzata által alapított kitüntetések átadásával folytatódott, Pápa Város Díszoklevele kitüntetést vehetett át Hauber Károly nyugalmazott tanár, Pap Gyula lokálpatrióta, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke, valamint Somogyi Zoltán filatelista, a Tapolcafői Kertbarát Kör elnöke.

A városi megemlékezés a Március 15. téren koszorúzással ért véget. Az ünnepet családi programokkal tették teljessé a szervezők. A Kékfestő Múzeumban hajfonás, madárka-, pántlika- és kokárdakészítés várta a gyerekeket. A Pápai Református Gyűjtemények Könyvtárában a Petőfi-kiállítást tekinthették meg az érdeklődők, ahol lehetőség nyílt a Nemzeti dal nyomtatására is. HAR

Képalá: Több százan emlékeztek a hősökre Fotó: Haraszti Gábor