A dzsumbujos erdő a jó, az ellenálló erdő

Minél összetettebb, annál ellenállóbb egy erdő. A szélvihar nem dönt ki benne egyszerre több fát, az aszályt jobban viseli, a járványok, a rovarok kisebb kárt okoznak benne. Ha változatos az erdő, akkor jobb eséllyel alkalmazkodik a változásokhoz, amelyekből mostanában akad bőven: klímaváltozás, biológiai inváziók, társadalmi elvárások. Ám az ilyen erdő több szinten megjelenő növényekből áll, áthatolhatatlan dzsungelnek, dzsumbujnak tűnik. A közvélemény nehezen fogadja el, hogy ez a jó. Gondatlanság következményének tartják sokan, ha ilyennek látják az erdőket, holott ez nem gazdálkodói hiba, hanem természetvédelem, éppen az ilyen természetesebb részek létrehozása a cél. Azok a területek, ahol nem nagy foltokban vannak jelen azonos korú, fajú fák, nem rendetlenek, ezt csak azok vélik így, akik keveset tudnak a környezetvédelemről. Ezeken a helyeken a természet tart rendet, az élőlények egymást szabályozzák, a növények többek között a teret, a fényt is jobban kihasználják. Magát stabilizálja ez az élő rendszer, az erdő.  

Minderről Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságának osztályvezetője beszélt a Bakonyi Zöldkör legutóbbi, a bakonyi erdők helyzetével foglalkozó találkozóján. Elmondta, hogy a hozzájuk tartozó terület széleit a Balaton és a Rába mossa. Azt szintén, hogy sajnos eleink hagytak ránk sok ipari jellegű erdőt, ezekben egyforma magas és vastag törzsek szépen glédában, egymástól szinte azonos távolságban állnak, ugyanannak a fajnak az egyedei, aljnövényzettől, bokroktól szinte megtisztítva. Ezek alkotnak legyengült, sérülékeny rendszereket. Ezeken igyekeznek változtatni az erdészek, azaz az utóbbi években e téren kedvező változások történtek, ám az öreg fák eltűntek, fájón hiányoznak, pedig nagy jelentőségük lenne, és egy százesztendős nem számít idősnek – hangsúlyozta a természetvédelmi szakember. 

Milyen az összetett, a kívánatos, a természetes erdő? Változatos kor- és fajeloszlású, magas benne a holtfák aránya, a kidőlteké, az állóké is. Odúk, kéreghasadékok, gyökerek közti lyukak révén is rengeteg mikroélőhelyet nyújtanak állatoknak, növényeknek, például zuzmóknak, amelyek a biológiai sokféleség megőrzése, a levegőminőség miatt és még számos okból fontosak. A holtfák életet adnak, ott a helyük, ahol korábban éltek, az erdőnek szüksége van rájuk. Sokszor mi, emberek nem is hasznosíthatjuk ezeket, felesleges idő, pénz, munka kihordani őket az erdők szélére; nem kerül semmibe, ha ott hagyjuk ezeket, ahol elkezdtek korhadni. Sokat tehetünk ezzel a Bakonyért, a természetért, végső soron magunkért. Az erdők léte pedig sok okból létszükséglet számunkra. Akinek ez nem elég érv a holtfák megőrzésére, gondolhat arra, hogy azokon finom, ehető gombák is teremnek – jegyezte meg a természetvédelmi őr.

Az erdő nem fagyár, a holtfa nem szemét, fát vágni nem bűn – összegezte sommásan szakmai álláspontját Vers József.