Hamusics János igazsága

A Somogy megyei Zákányban született sokgyermekes munkáscsaládban, és fiatalként került Padragra a bányába. Hamar felhívta magára a figyelmet jó fizikumával,  munkabírásával, szorgalmával és eszével is. Munkájáért több kitüntetést kapott, szakszervezeti funkciót is betöltött, a bányászathoz kapcsolódó tanfolyamokat végzett, végül robbantómester lett. Mivel a legveszélyesebb munkákat is elvállalta, hamar kivívta bányásztársai elismerését.

1956-ban szinte elsőként csatlakozott a megalakuló Munkástanácshoz, de a visszaemlékezések szerint Budapestre is felment harcolni a szovjetek ellen. A forradalom leverése után feleségével megpróbált nyugatra távozni, de a határ közelében elfogták őket. Őrizet alatt voltak a szombathelyi vasútállomáson, majd visszatértek Ajkára, és ott dolgozott tovább. A forradalom tizedik évfordulóján, 1966-ban  lebuktak a devecseri tanítók, akik Vaczkó László vezetésével  „államellenes szervezkedésben” vettek részt. A bányában is téma volt ez az esemény. Egy nap az üzemorvos visszaküldött dolgozni egy bányászt – aki ugyan beteg volt, de betelt az aznapra engedélyezett beteglétszám – azzal, hogy jöjjön másnap vissza, akkor ki lesz írva. Ezt Hamusics János nem hagyta szó nélkül. Szóba hozták 56-ot, meg hogy ki kellene újra robbantani a forradalmat, hogy jobb legyen a munkások helyzete. Kaptak egy tippet, hogy a napok óta Ajkán áthaladó szovjet katonai szerelvények közül kellene egyet kisiklatni. Ez lesz a jó megoldás! – határozták el magukat. Ketten, Hamusics János és társa, Balázs Sándor a többiek tudta nélkül kiment a Vadasásához, ahol elhelyezték a robbanóanyagot egy sín alá, majd beállították az órából eszkábált időzítőt a tippadó által megadott időpontra. Ez a vasúti szakasz az utolsó őrháztól is több száz méterre volt, tehát életet, főleg magyar életet egyáltalán nem veszélyeztetett volna a hajnali robbanás. Aztán szórták maguk után a szódával kevert borsot az ajkai rendőrségig, bementek  megkérdezni mi kell az igazolvány cseréhez, majd tovább szórták egészen a buszmegállóig és felszálltak a padragi buszra.

Bekövetkezett a robbanás. Csakhogy a kisiklatni tervezett katonai szerelvény korábban elment, így nem siklott ki. Eltelt egy hónap, a rendőrök nyomozgattak, kihallgattak több bányászt, végül családi nézeteltérés után egyikük élettársa tett feljelentést. Aztán beindult a gépezet. A fennmaradt dokumentációban szó sem esik arról, hogy szovjet katonai szerelvény ellen tervezték a robbantást és voltak tippadó rendőrök. Megkezdődött a közvélemény ellenük hangolása, főleg a bányászoké. Magam is hallottam, hogy a hajnali munkásvonatot akarták felrobbantani, hogy meg akarták mérgezni nikotinnal az ivóvizet. Másik variációban be akarták oltani nikotinnal a Pál majori birkákat, és amikor a rendőrök kimennek nyomozni, akkor ők elfoglalják az ajkai rendőrkapitányságot. Padragon a mai napig sokan elhiszik, hogy bányásznapon felrobbantották volna a színpadot, a nagyfeszültségi vezetéket, hogy az áramkimaradás miatt ne tudjanak a mélyben levők kijönni…

Balázs Sándor, az ügy másodrendű vádlottja, aki egyedül van már csak életben, szintén érdekes dolgokat tud mondani a nyomozás lefolyásáról. Először minden további nélkül jegyzőkönyvbe vették, hogy szovjet katonai szerelvény ellen csinálták a robbantást azért, hogy újra kirobbanjon a forradalom. Aztán néhány hét múlva mindent újra írtak, kihagyták belőle a szovjeteket, és felhívták a figyelmüket, ha még egyszer valaki ezt szóba hozza, mindannyian lógni fognak. Feltehetően attól tartottak, hogy beavatkozik az ügybe a szovjet hatóság, és annak beláthatatlan következményei lehettek volna. 

Hamusics Jánost a veszprémi börtön udvarán 1967. február 17-én kivégezték. Bátran, egyenes tartással ment a bitófához, majd elköszönt a sápadt és a hajnali hidegben ott didergő kivégzésére megjelentektől: „Viszontlátásra, uraim!” majd el kezdte énekelni a Himnuszt… Társai, Balázs Sándor másodrendű vádlott és a többiek súlyos börtönbüntetéset kaptak. Molnár János meghalt a börtönben, Illés Dezső és Buzás István sem élt sokáig a kiszabadulása után. Kárpótlást egyikük családja sem kapott.

Február 24-én, pénteken délelőtt éppen ezért „árnyékoszlató”  megemlékezésre került sor a veszprémi bíróság udvarán, az egykori bitófa helyén az özvegy és fia, valamint a kivégzés egyik tanúja jelenlétében. János, nyugodj békében!

Mayer Ferenc, Ajka