"A diktatúra, az diktatúra" - Az egykori várbörtönnél emlékeztek az áldozatokra

A megjelenteket Pintér Kornél, Magyar Vidék Országos '56-os Szervezet országos elnöke köszöntötte, majd Némethné Szent-Gály Edit Katalin, a Veszprémi Törvényszék elnöke mondta el emlékező gondolatait. Mint fogalmazott, a Magyar Országgyűlés 2000. június 16-án minden év február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak  emléknapjává nyilvánította. A Veszprémi Törvényszéken 2018 óta helyezik el közösen az emlékezés koszorúit. Elmondta, megismerés nélkül nincs emlékezés, és emlékezés nélkül nincs erkölcsi elégtétel, az erkölcsi elégtétel pedig elvezethet a jogi elégtételhez is. Ez így történt az 1956-os eseményekkel összefüggő koncepciós perek áldozatainak esetében is. Hozzátette, a koszorúzás emléket állít annak is, hogy 1967. február 17-én a veszprémi volt várbörtön udvarán történt az utolsó politikai okból történt kivégzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idő múlása megerősíti a "maiak" felelősségét is.

Emlékbeszédet Nagy Szabolcs, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltárának igazgatóhelyettese mondott. Felidézte, február 25-e szimbolikus jelentőségű, hiszen Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjetek, ami után nyolc évet töltött fogságban. A magyar áldozatok mellett a kommunizmus nemzetközi története még több áldozatot követelt. Jellemző, hogy az ezeket összegyűjtő A kommunizmus fekete könyve című összegzés a támadások kereszttűzébe került negyedszázada. Kettős mérce figyelhető meg szerinte: a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali diktatúra közül az előbbit sokan mentegetik. Hangsúlyozta, a nyugattal szemben a magyarok több ízben megtapasztalhatták azt, hogy a diktatúra, az diktatúra, a zászlók színétől függetlenül.   

A rendezvényen imát mondott a kommunizmus áldozatainak lelki üdvéért Kulcsár Dávid, a Szent Mihály-főszékesegyház káplánja, majd az emlékezés virágait helyezték el a megemlékezők az emléktáblánál.