Szent helyek magasodnak: feszületek Hidegkúton

Bizonyára mindenki ismer kereszteket, feszületeket, melyeket jellemzően a falvak bejáratánál, országutak mentén, községek közterületein, de más mellett magánterületeken is megtalálhatók. A szakember szerint állíttatásuk indítéka többnyire helyüket is meghatározta. A szabadtéri szakrális emlékek készíttetői magánszemélyek és közösségek voltak. Állíttatásuk története bár a középkorban gyökerezik, azonban a XVIII. századinál régebbi emlékeket térségünkben nem találunk, de a teljes magyar nyelvterület sem bővelkedik bennük. Többségüket a XIX. században emelték.

A tanulmány arról is ír, hogy bár a keresztkultusz igazi, széles körű kibontakozása a barokkra, a hitélet megerősödésének, ismételt felvirágzásának idejére tehető, de a XX. század első felében még mindig intenzívnek mondható. A Bakony és a Balaton-felvidék közösségeiben 1865-1900 között 128 keresztállítási kérelem érkezett a püspökségre, amelyek állítására az egyházi főhatóság engedélyt adott. 1900-1944 között már 289 keresztállítási engedélyt kértek és kaptak meg.

A kálváriák ugyanakkor nagyobb számban a XIX. század első felében épültek, meglehetősen egyszerű kivitelben. Kevés rájuk vonatkozó adat létezik. Ekkor épült Hidegkúton is. Több helyen még az öt stáció sem készült el, hanem csak a három kereszt, döntően fából, az Üdvözítő és a két lator alakjával. Ennek kapcsán írja Hidegkút történetében a Hidegkuti Mihály és Hudi József szerzőpáros, hogy a hidegkúti Kálvárián a régi fakeresztek helyén három kőkereszt áll, ezeket özvegy Timer Jánosné, született Ehardt Teréz állíttatta 1902-ben. A szerzők írnak a falu kőkeresztjeiről, és arról is, hogy vannak feszületek, amelyek egy-egy halállal végződő szerencsétlenségnek köszönhetik létüket. 

„Mi igaz a legendaszerű hagyományból, ma már nehezen ellenőrizhető. Kishidegkút közepére, az öregek állítása szerint azért került a kereszt, mert a kereszt előtti utcán gázolt el egy szentgáli kocsis egy ott játszó kisgyermeket. Régebben ugyanis a szentgáliak Kishidegkúton keresztül jártak a Balatonhoz, s így az utca elég forgalmas volt. A szülők kívánságára kiengesztelésül állíttatta a gondatlan fuvaros a keresztet. A másik kettőt a hagyomány szerint szintén ilyen szerencsétlenség következtében állították fel.”, írja az 1987-ben kiadott könyv.