Koncerttel emlékeztek a lengyel függetlenség napjára

Elegáns volt a piros-fehér virágdekoráció, ismerős a kivetítőn a lengyel koronás sas, az ünneplő közönség, meg a szónokok is, akik közül elsőként a polgármester lépett a színpadra. Öröm fogadta első bejelentését a lengyelek friss győzelméről a katari világbajnokságon, de további mondandóját is a mindennapokból merítette, amikor arról beszélt, hogy bajban ismerszik meg az igazi barát, a kölcsönös segítségre pedig bőven van példa a két nemzet történetében, melyeket egyaránt a mélységes szabadságvágy és függetlenségi törekvés jellemez. Utalt arra is, hogy éppen a régi baráti kapcsolatok okán szeretnénk, hogy Veszprém legyen a leglengyelebb magyar város. Ennek megvalósulásához alkalmas lesz 2023, az EKF éve, amikor a lengyel kultúra is gazdagítani fogja közös európai ünnepünket.
Lengyelország meghatalmazott nagykövete, Sebastian Keciek volt a következő szónok, aki a helyiek iránti tiszteletből magyarul mondta el beszédét, emlékeztetve 1918 novemberére, amikor Lengyelország visszanyerte függetlenségét. Azt követően sem volt tartós a béke, a mai nyughatatlan világban pedig különösen fontos, hogy tudjuk értékelni és élvezni a szabadságot. 

Rónayné Slaba Ewa lengyel nemzetiségi szószóló – aki már szinte hazajár Veszprémbe – azt emelte ki, hogy november 11-e, bárhol is éljen, minden lengyel ünnepe, de mit ér az ünnep, ha egyedül van az ember? Nos, az 1918 novemberét megelőző 123 évben Lengyelország mint állam nem létezett, de az egymást követő négy generáció tagjai tudták, mi az a közös cél, amiért harcolniuk kell. Most is így van, amikor háború dúl a határainkon túl; minden eszközzel védeni kell a függetlenségünket. Ezen a napon éppen a zene erejével, egy, a lelkekig ható koncerttel, melyben Kovács Gergely zongoraművésznek, illetve a Mendelssohn Kamarazenekarnak (művészeti vezető Kováts Péter) tapsolhatott a szépszámú közönség.