Emberi és földtörténetről mesélő badacsonyi szőlődűlők

Földi Bálint Szent-György-hegyi borász a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Szent Mihály-napi programjai keretében tartott előadást a borról, a borkészítésről és arról, hogyan alakítja a tájat a szőlő, milyen látnivalókat nyújtanak az ültetvények formálta dűlők.  

– A Balaton északi partján a tó jótékony hatású a szőlő növekedésére, kiegyenlíti a klímát: télen egy-két Celsius-fokkal melegebb, nyáron hasonlóképp hidegebb van a környéken. A szőlő egy ellenálló kúszónövény, de azért a hőmérsékletkiegyenlítő hatásnak örül. Emlékeznek még rá sokan, amikor 1986-ban az idősebb ültetvények a tartós fagy miatt kipusztultak, a kéknyelű nagy részét elvesztették a gazdák. A fennmaradó tőkék révén azért sikerült megmenteni ezt az őshonos magyar fajtát a vidéken, létezik ma is, terem, ami nagy jelentőségű. A klíma mellett pedig a talaj adottságai befolyásolják jelentősen a szőlőművelést és így a borkészítést is. S az itt szintén hozzájárul a hőkiegyenlítéshez. Ugyanis a Badacsonyi borvidéket tanúhegyek, bazaltvulkánok alkotják. Földtörténeti léptékkel mérve régebben a Kárpát-medencében a Balaton-felvidéket is a Pannon-tenger borította, alatta kitörtek a tűzhányók, s ahogy a víz visszaapadt, a lerakódott üledék erodálódott, lefújta a kemény bazaltsapkákról a szél. A hegyek tetején még több maradt, így a homokkal vegyített morzsalékos talaj nyomelemtartalma magas, többek közt káliumban, kalciumban gazdag. A szőlő ezt a tápanyagot felveszi, így jó bor kerülhet a hordókba. Ezért lehetett egykor borkereskedői központ Tapolca, ahol több család élt, amely ezzel nagyban foglalkozott, a várostól délre, a közelben lévő Badacsonynak és Szent György-hegynek köszönhetően. Külföldre is vitettek bort, a vasúti szállítási lehetőségek révén gyorsabban mozgatták így az árut, mint szekereken – mondta el Földi Bálint Szent-György-hegyi borász Zircen.  

Séta a bazaltsípokhoz

A bazaltorgonákat a kéktúra útvonala is érinti, közöttük vezet. Érdemes megnézni a Vércse-szirtet is, amelynek 1450-ben hangos morajlással leomlott egy része, présházakat temetett maga alá – idézte fel az előadó és hozzátette: a Veszprém történetéből ismert Ranolder János püspöknek nyaralója volt a környéken, a Badacsonyon kereszt állíttatott, ahonnan a hársfa alatti padról csodás panoráma nyílik. Ahogy régen az egykori püspöknek, Földi Bálintnak ma ez a kedvenc helye. Egy másik személyes emléket szintén megosztott közönségével: egy 1800-as években készült térképet vizsgált, amelyen megjelölték a felparcellázott részek tulajdonosainak neveit, s az, ahol most az ő háza áll, szőlője van, a monostorapáti Török Andráshoz tartozott, ő volt gazdája, ha kétszáz évvel visszatekintünk a múltba. Egy másik időugrás révén pedig azt érdemes megjegyezni, hogy még neves íróink is beleszőtték műveikbe, hogy az egykori tapolcai kocsmároshoz, Mojzer uramhoz szívesen betért a veszprémi püspök is.  

Lépcsős terasz vagy hajladozás

 A Badacsony déli oldalának lankáin ma is szőlő terem, kéknyelű például és a pirosnak nevezhető bakator, a régi magyar fajta. Szeremley Huba, a híres borász például a furmint telepítését szorgalmazta, amit korábban nem találták eléggé bőtermőnek. Szintén a nagy mennyiségre törekvő szemlélet következtében alakították ki a lépcsős teraszokat az 1960-as években, mivel így traktorral művelhetővé váltak a dűlők. Ezzel szemben a hagyományos, az úgynevezett bakművelés nagy munkaigényű, főleg az itt jellemző kis parcellákon. Ugyanis a rövidre hagyott törzsek miatt jócskán le kellett hajolni kapáláskor, kötözéskor, a szüretelés szinte négykézláb volt csak végezhető. Ezért a kordonos megoldás terjedt el, ami kényelmesebb a kézi munkát igénylőnél, gépesíthető. Mégis káros volt a teraszos átalakítás, ugyanis károsodott az évezredes kialakulású termőtalaj. Karós bakműveléssel gondozott rész ma már kevés van, a legjobb minőségű bor máig ezekről szüretelhető.

Fahordók a Bakonyból

 – A nagy teraszokon bizonyos években a tokajihoz hasonló aszúsodás figyelhető meg – állítja a borász és beszélt Ranolder püspök egykori gyűjtőpincéjéről, a műemlék értékű épületről, amely a borvidéken a legnagyobb pincének számít. A múlt század elején épült, föld alatti ága is van, ötven-száz hektáros hordók álltak benne. A Badacsonyi borvidékre a szakértői tájékoztatás szerint a fahordós erjesztés, érlelés a jellemző, mivel a bazalt kalciumban gazdag, ezért a talaj révén magas a mustfok, az alkoholtartalom pedig igényli ezt a megoldást, amely lekerekíti, kidomborítja a bor jó oldalát. 

Földi Bálint is használ fahordókat, persze nem az előbb említett méretben, inkább öt- és négyszáz litereset, kétszázötven litereset, emellett acéltartályokat szintén, a stílustól, az évjárattól függően. Minderről hallhat az is, aki a boltíves, a százötven esztendős belső kóstolótermekbe behúzódik, vagy az előlük nyíló csodás panoráma miatt kint kortyol bele a poharába. Egykor néhány pincét lakásnak, nyúltartásra is használtak, gazdag a történetük ebből a szempontból is. A 217 méteres Sabar-hegyről pedig azt érdemes tudni, hogy nemrég még bozotós ingatlanjain visszatelepített szőlő, újraépített házak láthatók. Rózsaszínes, lilás kőtörmeléke révén a talajában kevesebb vas van, de van, ami a savmegtartó hatása miatt áldásos a bornál. 

Mivel az előadónak hallgatósága Zircen kérdéseket is feltett, kiderült, hogy tudomása szerint borvidékén hajdan a cisztercieknek is volt birtokuk, és náluk is Bakonyban gyártott fahordókat használtak korábban – így is kötődik egymáshoz a két tájegység, nemcsak a kéktúra útvonala kapcsolja őket össze.