Összefogással készült el a tó Zalahaláp központjában

- A faluközpontban régen is volt tó, sőt, egykor ott mostak az asszonyok, itatták az állatokat, ezt a régi fényképek tanúsítják. Gondoltam, a forrás adott, hasznosítsuk a vizét, legyen itt újra tó. Párás lesz nyáron a levegő, szebbé válik a környezet, jó lesz a mikroklímája a térnek. Kiásattam a gödröt, de a tó kialakítására kapott árajánlat nagyon magas volt, így megtorpantunk. Kerestem a lehetőséget az olcsóbb megvalósításra, amikor Szakonyi Sándor helyi fafaragó felajánlotta a segítségét, mivel ő maga már több kerti tavat is épített, több évtizedes tapasztalata van. Sanyi sürgetett, hogy valamit csináljunk a gödörrel, mert az értelmes ötletek megvalósítatlanul nem érnek semmit. Most, hogy egy éve elkészült a 13 köbméteres tó, elmondhatjuk, hogy az eredeti költségvetés felébe került az önkormányzatnak, mert munkadíjra nem kellett költenünk. Nagyon sok társadalmi munka van benne és rengeteg növény adomány. Nagy öröm látni, hogy tetszik a helyi lakosoknak, szívesen időznek a tó partjánál nemcsak a helyi családok, de a turisták is. Mindig van itt valaki – mondja a polgármester majd sorolja a támogatókat. 

- Az önkormányzat állta a tófóliát, a szükséges tóépítő anyagokat. A vízellátási és világítási rendszert a falugondnok, Tóth Ferenc építette ki. Baráth Zsolt a kezdetektől minden tóval kapcsolatos munkában jeleskedett. Az önkéntes tűzoltók a tó kialakításából, vízzel feltöltéséből vették ki részüket, ahogy többen mások is a faluból. Idősebb Csuri Lajos a termőföldet biztosította a növényzet ültetéséhez. Sanyi adta növényzet jelentős részét, felesége, Maja sok más mellett a hortenziasövényt telepítette, amelyeket az önkormányzat vásárolt. A falubeliek és Sanyiék adták a sziklakerti növényeket. 250 halivadékot kaptunk Balikó Csaba vállalkozótól, és Sanyiék szintén gyarapították az állományt. Zömében aranyhalak kerültek a tóba, de mostanra elszaporodtak a békák is. A jelenlétük fontos, hiszen pusztítják a szúnyoglárvákat. A tó medrébe, a 20-30 centiméter mély mocsárzónába és a legmélyebb, 110 centiméteres vízbe is ültettek növényeket. Az összes tavirózsát és a vízi növényeket Sanyiéktól kaptuk. Szebb lett a tér, hangulatosabb a tóval – mutat körbe a polgármester. 
Mutatja, hogy szivattyú nyomja fel a vizet a vízeséshez, amely a közelmúltban épült Szakonyi Sándor keze által bazaltkőből. A vízesés mögött levő tartály szerkezetét ifjabb Illés Ferenc készítette, melyhez az anyagot szintén az önkormányzat biztosította. Sziklakert mögé rejtették, túlfolyórendszerrel kialakítva. Éjfélkor kikapcsol a szivattyú, reggel hat órától újra csobog a víz. Ez oxigénhez juttatja a halakat, és az algásodás ellen szintén véd. Az eltelt egy évben nagyjából beállt a tó vize. Lassanként a vízfelület egyre nagyobb része fedett lesz, ahogy elszaporodnak a tavirózsák. Az ilyen tóba nem ajánlatos szökőkutat telepíteni, mert a fentről szétszóródó vizet nem szeretik a tavirózsák. 

- Egy tónak legalább három év kell, hogy a biológiája beálljon, aztán nem lesz vele gond, talán még algagátló sem kell bele. Azonban, ha sokat etetik a halakat, sok szerves anyag juthat a vízbe, és az segíti az algásodást. Ebben a tóban körülbelül körülbelül 400 hal van a szaporulattal együtt. A vízminőség megtartása miatt a vízben lévő növényzetet is folyamatosan tisztítani kell, hogy ne rothadjanak bele az elpusztult növényi részek. Ami pedig a tópartra ültetett gyönyörű hortenziákat illeti, az Annabella cserjés változatait választottuk. Ez a fajta felel meg a helyi adottságoknak, emellett gyönyörű nagy a virágzata és nagyok a levelei, a vízigénye is nagy.  Nem szabad levágni a virágját ősszel, csak tavasszal, mert az új vesszőn jön majd az új virág. Ez a különbség a klasszikus hortenziával szemben. A cserjés hortenziák talajra igénytelenek, de meghálálják a megfelelő tápanyagellátást – mondja Szakonyi Sándor, aki bárkinek szívesen ad tanácsot a tóépítéshez. Sőt, a család gyönyörű, miniarborétumhoz hasonlító kertjét is szívesen megmutatja az érdeklődőknek.