Július harmadik vasárnapja nagy sokaságot hozott a veszprémi lengyel piacra

Kilenc óra magasságában egyáltalán nem volt zűrös autóval a bejutás a parkolókhoz, könnyen találtunk helyet, néhány perccel később pedig már az egyik sort koptattuk. Akárhányszor járunk itt, mindig rácsodálkozom: itt tényleg minden van. A napokban azon morfondíroztam, hogy mi lesz, ha ne adj Isten megint lesznek lezárások és nem tudunk edzeni menni. Erre komplett súlyzókészlet és kitűnő minőségű fekvőpad "jön szembe". Hihetetlen. 

De persze, akinek kertje van, az sem panaszkodhat. Fűnyírótól, lombfújóig, kapától, kaszáig minden. Akinek a régi hifi jön be? Nagyszerű Technics decket is láttam erősítővel, mellette műsoros kazetták és cd-, videók, dvd-k - hegyekben. Egy másik soron motoros cuccok, nagyon jó minőségűek, nem lelakott romok. A másik oldalon olyan "sima" és elektromos kerékpárok, hogy az na. A wc környékén tisztaság. Sőt, némi apróért ki lehet próbálni a megvásárolt műszaki cikkeket, hiszen egy jóember bedugja azt a konnektorba. 

A gazdag nyugatiaknak "nem kell már cuccok" mellett voltak a közelmúltból is emlékek. Régi katonai tárgyak, utcatáblák, kések. Volt "drága tesvérem ez igázi dzsibíel" is. Innen nem messze történt, hogy egy középkorú ember azt kérdezte az eladótól egy ventilátor formájú lámpaizzóra mutatva, hogy "ez forog is?" Nem értette, hogy nem. Kisebb tömeg gyűlt össze a diskurzust hallgatni. 

"Nem forog, hanem be kell csavarni". 

"Jó-jó, de miért nem forog?" 

"Mert nem tud".

Ez így ment egy darabig, a pasas tényleg nem értette, hogy a ventillátor alakú izzó miért nem forog. Kifelé az jutott eszembe, hogy ha egyszer semmi nem lesz Veszprémben, lengyel piac akkor is lesz. És egy rekedtes hang utánunk fog szólni, hogy "ne menjen el jóember, vigye el egy ezresért, vagy mennyit gondol érte?"