Faünnep a bakonybéli monostorban – A helyiek, a turisták is bekapcsolódtak az alkotásba

Hazánkban, külföldön is évszázadokon át ismert volt a bakonybéli fafaragás. A növénytermesztéshez kedvezőtlen körülmények miatt faeszközök készítésével egészítette ki egykor szinte minden gazda mezőgazdaságból származó jövedelmét. Bakonybél valóságos faragófaluvá vált, a legjellegzetesebb innen származó terméknek a szénaforgatáshoz használt favella számított, ám összeállítottak bőgőnek nevezett széles tarlógereblyét és például fanyeleket alakítottak ki sokféle szerszámhoz. Erre emlékeztek most programokkal a Szent Mauríciusz Monostorban is. A bakonybéli bencés szerzeteseknek ugyanis a természet tisztelete, a fenntartható környezet fontos érték, csakúgy, mint a kultúraközvetítés és a helyi közösség. Ezért a monostor kertje mellett, árnyat nyújtó lombok alatt hangolták meseszövésre jazz-zenészek a gyerekeket és szüleik is kedvet kaptak ehhez. Ritmusok, dallamok ihlették a történet elejét, aminek folytatását rögtön megzenésítette Dés András és triójának tagjai. Ez is illusztrálta, kicsik és nagyok, helyiek és turisták bevonhatóak az alkotásba és ez az alapja a Kultháló szellemiségének, ez a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt alprogramjának célja, amely támogatta a szervezést. 

Festőművész műhelyébe szintén betekinthettek az érdeklődők. Novák Erik Bakonybéli arcok című képzőművészeti projektjében önkéntes helybéliek állnak modellt. “Mióta a fővárosból Bakonybélbe költöztem és volt alkalmam megbarátkozni a generációk óta itt élő törzsgyökeres helybéliekkel, megérintett az egyszerű, tiszta és becsületes közeg, a természetben barázdálódott arcok festményre kívánkozó karakterei”  – állítja a rendezőként, producerként is ismert alkotó. Művei, közte a vértanú szenteket ábrázoló sorozat nemcsak egy kiállítótér elszeparált terében lesz látható, hanem a falu közterein is, és ezúttal is nyomon követhették a Faünnepre ellátogatók a képek megszületését, kérdezhették motivációiról a festőt. A helyi fafaragó művésztől, Kropf Milántól pedig a fák szeretetének nyugalmat adó örömét, szépségét és megmunkálásuk csínját-bínját lehetett ellesni a Faünnepen. Bakonybéli mesterektől és másoktól is tanult, a kézművesség más szakmáit is ismeri. Számára az alkotás lelket gyógyító tevékenység, láthatták is az érdeklődők, ahogy nyugodt, magabiztos mozdulatokkal használta kését, alakult készségesen, szinte magától, magát megadva keze alatt a fa. Gyökeret eresztett a művészet révén – állítja. Úgy véli, így mélyebben tud kapcsolódni a természethez, a kultúránkkal, az őseink tudásával az emberekhez. 

 Az erős szélben a gyökere tartja a fát – hangsúlyozta Baán Izsák bakonybéli perjel, aki szerint egyre inkább igaz, hogy viharos időket élünk, s az erősödő kihívásokban a monostor – melynek parkjában évszázados faóriások állnak – maga is, mint egy evangéliumi talajból táplálkozó fa, a gyökerek megerősítésére hívta azokat, akik részt vettek a község Faünnepén.