Kimagasló személyiségek a veszprémi egyházmegye élén

Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja volt a vendég a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Veszprémi Szervezete áprilisi összejövetelén a Padányi-iskolában. Előadásának címe: Veszprémi püspökök a XX. század második felében. Az előadó, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, elmondta, hogy érdeklődése az egyháztörténet iránt Brenner János mártír pap életének tanulmányozásakor kezdődött. 

Szakdolgozatát a veszprémi püspökről, Badarik Bertalanról írta, és jelenleg is a dunántúli egyháztörténettel foglalkozik, benne azokkal a személyiségekkel, akiknek szerepe saját korukon túl is meghatározó volt. A második világháborút lezáró trianoni békediktátum területében és hívőszámában is érintetlenül hagyott a huszonhétből három egyházmegyét: az egrit, a vácit és a veszprémit, amelyek így a legnagyobbak lettek. A veszprémi például Fejér, Győr, Komárom, Somogy, Tolna, Vas, Zala és Veszprém megye területét vagy egy-egy részét is beleértve 13–14 ezer négyzetkilométer kiterjedésű volt, 1992-ben 670 ezer hívővel. Az egyházmegyében például 11 ciszterci, kilenc bencés, hét ferences és egy premontrei rendház is működött. Az élénk hitélet, az egyesületi és hitbuzgalmi mozgalmak jelentették azt a közeget, amelyben kiváló hivatások jelentkeztek és nőttek országos szintűvé. 

Ebben az időszakban a veszprémi egyházmegyére nagy hatást gyakorló főpásztorok sora Hornig Károly bíborossal kezdődött, és tizenkettediknek Szendi József érsek zárta a XX. századot. Őt követte Márfi Gyula, aki nem csupán a hívők elismerését vívta ki lelki és fizikai egyházgazdagító tevékenységével, amivel méltán sorolható nagy építő elődei közé. 

Minden szempontból jókora hullámokat vetett a történelem a XX. század második felében. Eleinte a háborús pusztítások nehezítették a hit­életet, majd a diktatúra időszaka, amikor száműzték, életükben is fenyegették a lelkipásztorokat, megszüntették az egyházi iskolákat, feloszlatták a szerzetesrendeket. Ugyanakkor Mindszenty József 1943–44-ben is plébániákat, iskolákat alapított, börtönbüntetése alatt is kispapokat szentelt fel. Tóth Tihamér tartotta az első rádiós prédikációt (1926-ban), és ugyancsak népszerű rádiós hitszónok volt Badarik Bertalan, az utolsó lelkipásztor, aki pártállami jóváhagyás nélkül lehetett püspök. Utóda, Klempa Sándor idején (1959–72) volt a legtöbb, 520 papja az egyházmegyének. Ekkor már működött az Állami Egyházügyi Hivatal, amely a „békepapok” révén gyakorolta tevékenységét. Külső és a papi karon belüli kölcsönös megfigyelések tették bizalmatlanná a légkört. A Mindszenty Józseffel együtt raboskodó Lékai László veszprémi állomáshelye után lett esztergomi érsek, bíboros, Kádár Lászlót veszprémi megyés püspöksége után választották egri érseknek. 

Paskai László a veszprémi püspökség után kapta meg a kalocsai, majd az egri érseki tisztet. A múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben is számos, veszprémi előzményekre visszavezethető püspöki kinevezés zajlott. Szendi József 1982-ben lett püspök, majd 1993 májusában az első veszprémi érsek. Utóda, Márfi Gyula érsek három éve vonult nyugdíjba, átadva a tisztet Udvardy György érseknek. 
A trianoni döntés miatti aránytalan magyar egyházszerkezetet 1993-ban II. János Pál pápa apostoli konstitúciójában módosította.