Csata mínusz ötven fokban: a doni hősökre emlékeztek Balatonfüreden

Az emlékezésen részt vett mások mellett Kontrát Károly államtitkár, országgyűlési képviselő és Bóka István polgármester is. A honvédek leveleiből Keresztes Gábor, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze olvasott fel részleteket. 

Kocsis András gimnáziumi tanár emlékező beszédében a doni eseményeket a 20 századi magyar történelem egyik legvéresebb eseményének, illetve katasztrófájának nevezte. Beszélt az előzményekről, majd azt mondta, néhány hetes kiképzés után megindultak a vonatok a katonákkal a frontra, rajtuk sokan voltak Balatonfüredről, illetve Arácsról is. Ezek a katonák az egyik legkeményebb alakulathoz, a harmadik hadtesthez kerültek. A mintegy 209 ezer fős hadsereg egy 210 kilométernyi frontszakaszt foglalt el, a Don partjánál. A harcokban komoly veszteséget szenvedtek el, a 209 ezer katona közül 34 ezer halott, sebesült és fogoly volt, majd érkezett 45 ezer főnyi utánpótlás. A szovjet támadások a magyar hadsereg bekerítésével fenyegetett, és a 3. hadtest, mely 1943. január közepétől a hónap végéig a legkeményebben ellenállt, akkora veszteséget szenvedett el, hogy a parancsnok feloszlatta az alakulatot. Esélyük sem volt visszavonulni, így azt kérte tőlük, egyenként próbáljanak kitörni. Ez a hadtest 33 ezer fős létszámból 7000 katonának sikerült, a többi fogságba került, elesett vagy eltűnt. 

A fegyvertelen, magukat megadó katonákat kivégezték, majd megszűnt a hadtest 1943. február elsején. A kitartásának köszönhető a magyar második hadsereg zömének sikerült kitöri a gyűrűből, és a biztonságért nagyjából 500 kilométert kellett nyugatra visszavonulni. Elhangzott, az áttörés mínusz 35-52 fokban történt, gyenge felszereltséggel, nem téli ruházatban. A 250 ezer fős hadsereg 130 ezer embert veszített el, 50 ezren meghaltak, ennyi katona megsebesült. Mindössze három-négyezer ember került haza a fogságból.