Megfejtettük a Cholnoky-lakótelep víztornyának titkait

Veszprém egyik jellegzetes építménye a Cholnoky-lakótelepnél található glóbusz, vagy más néven víztorony. A 48 méter magas víztartályt 1983-ban építették, hivatalos neve: AKK 500-40 típusú víztorony. A hegesztett acélszerkezet egy 3,6 méter átmérőjű és 37 méter magas, vasbeton tárcsaalapra helyezett toronytörzsből, valamint az utólag felemelt tartályból áll. Ez egy csonka kúp, amelyet felfüggesztett szerkezetű tetőhéjazat zár le. A cső kék, a teteje pirosan és fehéren csíkozott.

Radács Attila, a Ba­kony­karszt Zrt. műszaki igazgatója, hidrológus szakember segítségével jutottunk be a víztoronyba, amelybe egy vastag acélajtón keresztül lehet bemászni. Mintha egy atombunker belsejébe léptünk volna be. Szűk, zárt és sötét tér, ahol gyenge fényű lámpával világítják meg a csapokat. Belül egy úgynevezett tartályoszlopon keresztül lehet közlekedni, ez gyakorlatilag egy végtelen hosszúságúnak tűnő létra, amely a csonka kúp alatt ér véget, ott lehet körbesétálni a kúpot.

– Ez a víztorony több ezer fogyasztó vízellátásáért felel a Cholnoky-lakóteleptől kezdve a Déli Intézményközponton, a Kalmár tér környékén át egészen a szabadságpusztai lakótelepig – mondta Radács Attila. – Mint minden magastárolónak, ennek is két fontos funkciója van. Egyrészt biztosítja az állandó hálózati nyomást a közlekedőedények elve alapján, másrészt kiegyenlíti az egy napon belüli egyenetlen fogyasztási szokásokat – magyarázta a szakember.

Az elmúlt 38 év során nem sokszor kellett javítani a tornyot, pontosabban a benne futó csöveket, szelepeket, csapokat, tavaly viszont a kúp külső lemezburkolatát ki kellett cserélni. A tetőszerkezet ugyanis megkopott a nap, az UV-sugárzás, a csapadék és a fagyhatás miatt.

Az 500 köbméteres tárolókapacitással rendelkező glóbuszba a négy veszprémi vízbázisból érkezik a kiváló minőségű karsztvíz. Ez azt jelenti, igen magas a kalcium- és magnézium-, illetve az ásványianyag-tartalma, előnyös élettani hatásokkal. A veszprémiek olyan szerencsések, hogy számukra teljesen felesleges ásványvizet fogyasztani, hiszen a csapból is ez folyik. Hátránya viszont, hogy a melegítés során ezek kiválnak, ezért ebben a régióban fokozottan megfigyelhető a vízkőképződés. Ez ellen legegyszerűbben ecettel védekezhetünk.

Radács Attila elmagyarázta, klórt minimálisan használnak, nincs szükség különösebb fertőtlenítésre, csak addig, amíg a vizet a vezetékekben utaztatják. Amikor tejfehér színűnek látjuk a vizet a poharunkban, sokan tévesen úgy tudják, hogy klóros a folyadék. Ezzel szemben a levegőtől válik fehérré.

– A többszöri szivattyúzás során esetenként aprócska levegő-mikrobuborékok kerülnek a vízbe, és ezektől látjuk fehér színűnek a vizet. Amikor ezek a buborékok távoznak, a víz kitisztul – tudtuk meg.

A veszprémi vízi közmű kiépítése éppen 125 éve kezdődött, és Bolgár Mihály nevéhez fűződik. A természettudományokkal foglalkozó piarista tanár korszerű technológiával felmérte Veszprémben az ásott kutakat, és rádöbbent, hogy a kétharmadukban a víz nem alkalmas emberi fogyasztásra. Az akkori városvezetés előremutatóan gondolkodott, és 1896-ra, a millennium évére megkezdődött a víziközmű-szolgáltatás. A Séd-parti forrásvizekre alapozva építették ki az első vízvezetékrendszert, amelyet a mai viadukt alatt működő gépházból széntüzelésű gőzgépekkel, szivattyúkkal működtettek.

– Veszprém szerencsés helyzetben van, hiszen a vízbázisa hosszú évtizedekre biztosított a környék karsztvizeiből. Meg kell becsülnünk ezt. Egyénileg a háztartások takarékos vízgazdálkodásával, valamint kíméletes környezethasználattal tudunk legtöbbet tenni vizeink megóvása érdekében – zárta a szakember.