Hogyan tart lépést a hittanárképzés az új kor kihívásaival?

Ahogy a közismereti tanárképzés, úgy a hitéleti tanárképzés sincs igazán felkészülve a digitális átállásra, az életünk virtuális térbe történő átültetésére. Ezt a több évtizedet igénylő folyamatot a járványügyi helyzet még inkább fokozta. A digitális munkarend Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora szerint a felsőoktatásban még váratlanabbul érte a hittanárképzést, amely a bolognai rendszer 2005-ös bevezetése óta országosan hanyatlást mutat.

– A tanárképzés osztott rendszerűvé válása a hitéleti területre készülőkben is okozott némi bizonytalanságot. A pályaválasztás előtt álló fiatal nem tudott mit kezdeni a katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszakkal, nem feltétlenül látta azt, hogy kétéves ráépüléssel hittanári szakképesítést szerezhet. Habár 2014-ben visszaállt osztatlan rendszerűre a tanárképzés (10 félév, mely elvégezhető egyszakos képzésként, vagy szakpári képzésben valamely közismereti tanár szakkal, és nem ad külön általános és középiskolai kimenetet, a diploma birtokában mindkét pedagógiai szakaszban oktatható a hit- és erkölcstan tantárgy.), a hittanár szakos képzés azonban nem tudta megoldani a bolognai folyamat okozta válságot. Mivel eleve krízishelyzetben van, egy ilyen típusú módszertani paradigmaváltás, amelyet a digitalizáció hozott be kényszerűségből a rendszerbe, finoman szólva felkészületlenül érte a hitéleti tanárképzés ügyét. Mi sem tudtunk jobb megoldást kínálni, mint a közismereti, a műszaki vagy a művésztanárképzés: különböző felületeken történő online előadások és online tartalmak megosztása. A digitális munkarend által okozott nehézségek miatt nem lesz még alacsonyabb az érdeklődés az amúgy is nehézségekkel küzdő hittanár szakos képzés iránt, de ezt a vélelmet a következő évi felvételi statisztikák fogják igazolni vagy cáfolni. A járványhelyzet miatt az előadásokat webináriumok formájában tartottuk meg, illetve otthoni elemző tanulmányokat kértünk be szakirodalom alapján. A tananyagot a mintatanterv szerint átadtuk – mondta el Sebestyén József rektor.

A digitalizációt, a technológia térnyerését megsínyli az emberi minőségünk, a személyes kapcsolataink leromlanak. – Ha nevelés-filozófiai megközelítésben vizsgáljuk a kérdést, akkor a pandémiás kényszerhelyzet csak rontott az elszigetelődés, az individualizálódás eddig is megfigyelhető folyamatán. Még személytelenebbé vált az oktatás jellege. A digitális térben a hittanárképzés sem tudja hatékonyan átadni azt a gyakorlati tudást, nem tudja fejleszteni azt a szakmai a kompetenciakészletet, amelyre egy hittanárnak igazából szüksége lenne ahhoz, hogy ne csak nevelője, hanem egyfajta tehetségmentora, lelki vezetője legyen a rá bízott tanítványoknak. A digitális távolság és elkülönülés tehát kontraproduktív a humán- és társadalomtudományokban, azon képzési területeken, amelyek fő célja felkészítés a másik emberrel való foglalkozásra, felkészítés mások nevelésére, személyiségfejlesztésére, felzárkóztatására, segítésére, védelmére. digitális elkülönítés tehát kontraproduktív. Nehéz kiképezni a tanárjelölteket találkozás, szituációs gyakorlatok nélkül a leendő tanítványok pedagógiai és lelki szükségleteinek kezelésére, miközben a társadalmi igények már-már olyan felkészültséget kívánnak meg a hittanártól, mint egy pszichológustól. Ezen kompetenciákat nagyon veszélyes a digitális térben megpróbálni átadni, mert rengeteget kell felkészült, komoly tapasztalatokkal rendelkező szakember, mentortanár felügyelete mellett gyakorolni ahhoz, hogy ne sértsen szakterületeket a hittanár. Egyre inkább az a tapasztalat, hogy a kanonizált szakdidaktikai kultúrák, a módszertani repertoár és neveléstudományi alapvetések nehezen találnak válaszokat a köznevelésben tanulók jelenkori problémáira, elvárásaira és felfokozott élettempójára.

A hittanárképzésben részt vevők száma egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán évfolyamonként 3-4 egyszakos, illetve 1-2 szakpáros hallgató van. 2005 előtt a szakpári képzésen nagyon sokan, évfolyamonként 30-50 hallgató volt. A következő tanévi jelentkezések némi pozitív elmozdulást mutatnak.

– A negatív tendenciát okozza egyrészt az egész tanári pálya iránti közömbösség, a nevelői-oktatói hivatás társadalmi presztízsének visszaesése, másrészt az egyházzal mint intézményrendszerrel szembeni bizalmatlanság. Amíg erről nem merünk beszélni, addig hiába próbálunk meg képzőintézményi szinten pozitív pályaképet festeni mindenféle kommunikációs stratégiákkal. A felekezeti nevelési-oktatási intézmények és az egyházakkal szembeni bizalom helyreállítása lényegesen szélesebb körben átgondolt beavatkozást igényel, ami túlnő a hittanárképzés lehetőségein. Pedig egy morális értéktöbbletet eredményező képzésről van szó, amely támogatja az egyén személyiségfejlődését, életvezetését. A baj ott van, hogy nem tudjuk hitelesen közvetíteni, hogy a hittel gazdagított élet minőségibb. A hittanári pályától való elfordulás mögött harmadik okként húzódik az átfogó pályaperspektíva hiánya, vagyis hogy az egyház nem tud egyéb munkakört kínálni a hitoktatóknak. Nincs egységes koncepció a katolikus egyházban arra vonatkozóan, hogy milyen munkajogi státuszokat lehetne, kellene létrehozni a teológiai tudás hasznosítására – jegyezte meg Sebestyén József, aki a szak népszerűsítése kapcsán Krisztus-hívőként úgy fogalmazott, az a tévhit uralja a pályaválasztást, hogy az számít értékes tudásnak, ami piacosítható, s a tanulási folyamat végén képessé tesz produktumok, termékek előállítására. Ennek cáfolatául megosztotta, akármilyen produktív szakmában is helyezkedik el az ember, a morális értéktöbblet, a megfelelő erények felépítése nélkül nem tud igazán sikeressé válni.

– Az Istenbe vetett hit tudja ezeket kialakítani. Akkor tudok igazán termékeny lenni, ha megértem a szeretet parancsát, a teremtett lét lényegét, ha valós forrásból táplálkozik az értékrendem. Azt, hogy sikeressé váljunk, a tehetségünket kibontakoztassuk, hogy igazán hasznos tagjai legyünk a társadalomnak, a családnak, hogy hatékonyan megvalósíthassuk önmagunkat, nem tudjuk megtenni Istenen kívül – zárta a beszélgetést Sebestyén József rektor.

A Pápai Református Teológiai Akadémia (PRTA) a Magyarországi Református Egyház egyik felsőoktatási intézménye, az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium tagintézménye. Történelmi örökségéből fakadóan elsősorban a Dunántúli Református Egyházkerület (DRE) területén levő gyülekezetek legmagasabb szintű szellemi központjaként kíván működni, figyelembe véve a Kárpát-medence magyar reformátusságának közös lelki-szellemi örökségét is. Elsődleges feladatának tekinti református teológusok, lelkipásztorok, katekéták (hittanoktatók) képzését és továbbképzését, a teológiai tudományok művelését. A PRTA-n közel fél évszázadnyi kényszerű bezáratást követően 1998-ban indult újra az oktatás.

– Szélesedő képzési kínálattal, magasan képzett oktatói és kutatói karral, intézetek és kutatóközpontok megalapításával igyekszünk hivatásunkat betölteni. Gazdag teológiai szakkönyvtár, modern oktatástechnikai eszközök és multimédiás segédletek állnak a hallgatók rendelkezésére. Az épületben nyolc tanterem és két, 300, illetve 60-70 fős előadóterem használható előadások és konferenciák tartására. Az oktatást interaktív tábla, vetítő és modern számítógép-állomány segíti. Az intézeti könyvtárak egyenként 2-5 ezer könyvvel rendelkeznek. A Pápai Református Gyűjtemények 40 ezer kötetes teológiai szakkönyvtára, valamint három intézetünk kézikönyvtára is a hallgatók rendelkezésére áll – mondta el Németh Tamásné Schédl Tímea rektori hivatalvezető, hozzátéve, jelenleg a következő képzéseket kínálják:

– A 10 féléves, osztatlan képzésű Református teológia szak – teológus szakirány (MA) során a hallgatók felsőfokú teológiai tudásra tehetnek szert, s ily módon igényesebben, a Bibliához és hitvallásaikhoz hűségesebben végezhetik („világi”) munkájukat. Ez a diploma ugyanis nem jogosít fel lelkészi szolgálat végzésére. A Református teológia szak – lelkész szakirány (MA) 12 féléves osztatlan képzésünkre olyan érettségizett református nőket és férfiakat várunk, akik elhívást éreznek a református lelkészi szolgálatra. Hallgatóink az utolsó két szemeszter során gyakornokként, felkért szakoktató lelkészek felügyelete mellett, a tanintézettel folyamatosan konzultálva teljesítik tanulmányi feladataikat. Homiletikai szakirányú továbbképzési szakra az vehető fel, aki teológia mesterképzésben vagy teológia osztatlan szakon szerzett szakképzettséggel rendelkezik. A 2 féléves képzés célja, hogy a homiléta (igehirdető) képesítéssel bíró lelkipásztorok, papok minden olyan feladatkörben, ahol az igehirdetés végzésének kiemelt jelentősége van, homiletikai ismereteikben és a keresztyén üzenet továbbadásának szakmai kompetenciáiban megújulva tudjanak helytállni. A 4 féléves Szaklelkigondozó szakirányú továbbképzési szakon azok tanulhatnak, akik MA szintű teológus-lelkészoklevéllel rendelkeznek és lelkigondozói szolgálatukhoz elmélyült képzést szeretnének kapni. Hittanoktatókat két szakon képzünk: a 6 féléves Katechéta-lelkipásztori munkatárs alapszak – katechéta (református hittanoktató) szakirányon hallgatóink olyan képzést kapnak, amely feljogosítja őket arra, hogy iskolai és gyülekezeti keretben hittanoktatói munkát végezzenek. A Református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak már tanítói vagy tanári végzettségűek számára meghirdetett 4 féléves szak, mely keretében a pedagógiai ismeretekhez a teológiai és módszertani kiegészítéseket tanulhatják meg a hallgatók, hogy hittanoktatói munkát végezzenek – számolt be Németh Tamásné Schédl Tímea.

Mint megtudtuk, ezen szakokra évente átlagosan 5-10 hallgatót vesznek fel. Ez a létszám nem tűnik soknak, de a DRE éves igényeinek nagyjából megfelel. A PRTA 2004 óta ad ki diplomát. Az elmúlt másfél évtized alatt közel százan szereztek lelkészi, és több mint ötvenen katekéta oklevelet. – Az a tapasztalatunk, hogy a kötelezően választható iskolai hit- és erkölcstanoktatás miatt mindig van utánpótlás jelentkezőkből, hiszen a gyülekezeteknek szüksége van hittanoktatókra. A katekéta képzésben részt vevő hallgatók sok esetben már a képzés alatt is vállalnak hittanórákat. Belekóstolnak abba, hogy több iskolában, kis létszámú csoportokban, az átlagosnál alacsonyabb bérezés mellett is helyt kell állniuk a gyermekek hitbeli neveléséért végzett szolgálatban. Intézményünk országos szinten egyedülálló módon, a nappali tagozaton tanulók számára is úgynevezett kedvezményes tanulmányi rendet biztosít azoknak, akik munkavégzés mellett vesznek részt a képzésben – árulta el Borsiné Tóth Cseperke tanulmányi titkár, a PRTA öregdiákja.

– A gimnazista fiatalokat többféleképpen igyekszünk megszólítani: minden évben nyílt napot tartunk, lehetőséget kínálva az oktatókkal, hallgatókkal való ismerkedésre, órák látogatására, az épület bejárására. A DRE középiskoláiba évente ellátogatunk, kis küldöttségünk tagjai pályaválasztási napok vagy hittanórák keretében hívogatják a fiatalokat a PRTA-ra, beszámolnak személyes elhívásukról, tapasztalataikról és válaszolnak a felmerülő kérdésekre. Örömmel látjuk minden felvételi időszakban, hogy végzett hallgatóink jó szívvel ajánlják saját diákjaiknak, a következő nemzedék leendő hittanoktatóinak, lelkipásztorainak a képzéseinket. A járványhelyzet idején intézményünk is digitális oktatásra tért át. Oktatóink különböző felületeken, leggyakrabban videóhívások segítségével tartották meg óráikat, a vizsgáztatás is így történt. Az általános iskolák átmeneti bezárása miatt nehézséget okozott a tanítási gyakorlatok, hospitálások teljesítése – tette hozzá Borsiné Tóth Cseperke.