Covid-részlegen is dolgozott Angliában

Veszprémben tanult vendéglátósnak, vendéglősnek, ezen belül szakács, pincér és üzletvezető szakmában is gyakorlatot szerzett Tárkányi Krisztián. Egy ideig hazánkban dolgozott, de szerette volna Angliát megismerni, ezért amikor 2016 szeptemberében munkalehetősége adódott Nagy-Britanniában, odaköltözött. Swindonban él párjával és gyermekeikkel. Tavaly áprilisban szerettek volna hazajönni szüleihez, de akkor már kitört a koronavírus-járvány, törölték repülőjáratukat. Hiányoznak neki itthon élő családtagjai.

Beszélt a náluk bevezetett korlátozásokról is, éjszakai kijárási tilalom például nem volt. A boltok többségét be kellett zárni, az élelmiszerüzletek rövidebb nyitvatartással fogadták a vevőket. Az éttermek csak elvitelre vagy kiszállítva adhattak ételt vendégeiknek. Azt ajánlották, mindenki maradjon otthon, ha teheti, és ne találkozzon másokkal. Karácsonykor is csak az egyedül élőknek javasolták, hogy egy barátjukkal töltsék az ünnepet.

– Akiknek átmenetileg megszűnt a munkájuk a fertőzésveszély miatt, azok a fizetésük nyolcvan százalékát kapták meg, de úgy tudom, az maximum kétezer-ötszáz font lehetett. Mivel én épp e szabályozás bevezetése előtt pár nappal mondtam fel, akartam munkahelyet váltani, nem élhettem az első lezáráskor ezzel a lehetőséggel. Akkor takarítói állást találtam egy kórházi Covid-részlegen. Védőöltözetet kaptam, sisakszerű maszkkal, abban a hátunkra kötött, szénszűrős dobozban elhelyezett ventilátor cserélte folyamatosan a levegőt. Így biztonságban voltam, nem kaptam el a vírust. Pedig akkoriban megyénkben sokan megbetegedtek, viszont kevesen kerültek kórházba – mondta el Krisztián, akinek később sikerült szakmájában elhelyezkednie.

Augusztus közepén kinyithattak az éttermek, jórészt novemberig. Bár ez az adott település, régió járványügyi besorolásától is függött. Tájékoztatása alapján, a 4-es kategória a legrosszabb, ez ebbe esők szinte ki sem léphettek a lakásukból. A legenyhébbnél szinte a megszokott életüket folytathatják. A köztes fokozatokban például a vendéglátóhelyeken, zárt térben csak egy háztartásban élők ülhettek egy asztalhoz. Nagyobb társaságok ezt csak a szabadban tehették meg.

Tavaly márciusban Tárkányi Krisztián is otthon töltött egy hónapot a családjával, csak a párja ment el élelmiszert venni, hetente egyszer. Ő cukrász végzettségű, ám a járványhelyzetben, nyáron idősápolóként dolgozott. A férfi szerint a kényszerű bezártságnak először örültek.

Kipihenték magukat, többet játszhattak, filmezhettek együtt. Rendbe rakták a kertet, kitakarították a házat. Utána viszont már hiányoztak nekik a korábbi teendőik, rosszabbul bírták, megviselte őket a korlátozás. Viszont nagy öröm is érte őket, tavaly ősszel, a második lezárás idején világra jött második gyermekük. Szerencsére az édesapa is ott lehetett az édesanyával a szülés alatt, igaz, nem hagyhatta el a szülőszobát, míg haza nem engedték őket. Most viszont már egy kétéves és egy öt hónapos kislány boldog szülei.

– Novemberben kezdődött a második országos lezárás, de aztán decemberben újranyithattak az éttermek. Mivel az én munkahelyem nem a megyeszékhelyen van, kevésbé kockázatos hely, mi egy kicsit tovább nyitva lehettünk még a múlt évben. Pedig a kis falusi vendéglő öt percre van csak Swindontól. A zárás előtt nagy forgalmunk volt. Akárcsak az elmúlt napokban, amikor újra kinyithattunk. Sokan jöttek ebédelni, vacsorázni. Az itt élőknek van erre pénzük és nagyon várták, hogy kimozdulhassanak. Nekem a konyhán nem kell maszkot viselnem, de ha kimegyek onnan, akkor igen, ahogy a felszolgálóknak, a pultosoknak. S csak a kerthelyiségben ülhetnek le a vendégek, de az angolok bírják a hűvösebb időt, nem zavarja őket, ha kabátban kell étkezniük – sorolta Krisztián.