Hazafiságból napjainkig példát ad e korszak, talán a mai fiatalok számára is

Mint mondta, 1848 márciusában a forradalom édes íze Pápára is elért. Elsőként a református kollégium diákjai mozdultak meg, ekkor hangzott el Bocsor István pápai református főiskolai tanár híres beszéde is: „Összetörném a katedrámat, ha nem jelentkeznének ezek az ifjak megvédeni a magyar forradalmat.”

– Nyárra már Pápán is megalakult a nemzetőrség, több mint 1600-an jelentkeztek, első körben három zászlóaljat állítottak fel. A város egyébként a környék nemzetőr-toborzóhelye is volt, a Cseszneki járással együtt. Itt működött Veszprém megye nemzetőrközpontja, és a megye mintegy 12 ezer nemzetőrt ajánlott fel – magyarázta.

Kifejtette, az első zászlóalj július 5-én indult el Sütő Ignác városkapitány vezetésével Sellyére, a Dráva mellé, ahol a betörő Jellasics horvát bán csapataival kellett szembenézniük. Harcba nem bocsátkoztak, de mintegy 600-an megbetegedtek és meghaltak (köztük Sütő Ignác is) a vérhas, az ellátatlanság és a meleg miatt. A második zászlóaljat gróf Eszterházy Károly vezette a Dráva mellé, a harmadik zászlóalj pedig Jellasics csapatait kísérte ki, Győr felszabadításában vettek részt – tette hozzá a Pápai Huszáregyesület alapító tagja.

Tóth Kálmán szólt a bakonyi szabadcsapatokról is, melyek ellen 200 fős osztrák erősítés vonult ki. A csapat három tagját el is fogták: kettőt Pápán kivégeztek, a harmadik azonban fiatalkorú volt, így felmentették.

– Ezek a katonák ifjúkori lelkesedéssel mentek, úgy, hogy tudták, megsebesülhetnek, meghalhatnak. Mégsem tántorította el őket semmi – hangsúlyozta. 1849. június 27-én Marcaltő és Ihász között zajlott le a szabadságharc ihászi ütközete: Kmety György tábornok honvédjei hősiesen küzdöttek a császári csapatok ellen. Mindegyik oldalon voltak halottak, sebesültek, a magyar huszárok azonban nem menekültek, hanem levették elpusztult lovaikról a nyerget, és mentették sebesült bajtársaikat. Az egyetlen Veszprém megyei csata helyszínét Ihászon, valamint Pápán, a református templom előtt is emlék­oszlop őrzi.

– Azt lehet tehát mondani, hogy Pápa és környéke nemcsak az azt megelőző történelmi korszakokban játszott fontos szerepet, hanem a ’48-49-es események alakulásában is. A Pápai Huszáregyesületnek többek között az a célja és feladata, hogy erre felhívja a figyelmet – mutatott rá.

1884-től egészen az első világháború végéig Pápán állomásozott a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred parancsnoksága és I. osztálya. Részben a tiszteletükre jött létre Tóth Kálmán, Bedők János és Bolla Kálmán alapító irányításával a Pápai Huszár­egyesület l992. június 30-án, illetve minden olyan huszár emlékére, aki ártatlanul lett áldozata a történelmi korszakok különböző fordulatainak. Eleinte 25 felnőtt taggal, három kishuszárral és hat pártoló taggal indult útjára ez a kezdeményezés. Az alapító tagságot a lovaglás szeretete és a magyar huszárok iránt érzett tisztelet hozta össze. Az egyesület célul tűzte ki a magyar lovas és huszárhagyományok felélesztését. Arra törekedtek, hogy minél szélesebb rétegek ismerhessék meg a nemzeti múltunkban, de a világtörténelemben is jelentős szerepet játszó huszárság történetét, kultúráját.

Tóth Kálmán hozzátette: az egyesület képviseli a lovas hagyományokat, a magyarsághoz fűződő katonai értékeket, a bajtársiasságot és Pápa város gazdag történelmi múltját. A különböző korszakokat, eseményeket az egyenruhákon, a lovakon, a fegyvereken, illetve egyebek mellett a kiállításokon, a történelmi játékokon keresztül hozzák közelebb a lakossághoz.

– A Pápai Huszáregyesület jelenleg mintegy 50 tagot számlál, ennek egy része pártoló tag. Többségben vannak az idősek, a 70 év felettiek, kevesebb a fiatal. A mai világban sajnos minden egyesületnél észrevehető, hogy nehéz az utánpótlást megszólítani. Nálunk ehhez még az is hozzájön, hogy nem sok fiú rendelkezik lovastudással. Nem csüggedünk azonban, mert ezt az ügyet, ha kevesebben is,

de tovább tudjuk vinni – emelte ki.

A március 15-ei nemzeti ünnep kapcsán elmondta, csaknem 30 éve rendszeres résztvevői a városi megemlékezésnek, emellett ilyenkor iskolákba, óvodákba látogatnak el, részt vesznek a társ- szervezetek főhajtásain, de szerveztek már egyenruha-kiállítást is, illetve támogatták olyan könyvek kiadását, melyek többek között a ’48-as és ’49-es eseményeket dolgozták fel katonai szemmel.

Mint sok minden mást, így idei március 15-ei terveiket is felülírta a járvány, a koszorúzás azonban még a jelenlegi nehéz időszakban sem maradhat el: az egyesület képviseletében koszorút helyeznek majd el a Március 15. téren, az ihászi csata emlékoszlopánál.