Már az üdülésijog-eladással is trükköznek a svindlerek

Talán a 2000-es évek fordulója körül volt a legnépszerűbb az üdülésijog-vásárlás, de ez a mai napig működő üzletág.Ha valaki üdülési jogot vásárol, egy hosszú távú, általában 30–40–100 évre szóló szerződést köt. Egy jelentősebb összegért cserébe megszerzi egy apartman vagy egy szállodai szoba használati lehetőségét, jellemzően az év egy előre kijelölt hetében. Az üdülési jog tulajdonosa a szerződésben rögzített ideig (akár 100 évig) a fenntartásért és az állagóvásért minden évben egy további fix összeget fizet.

Egy apróhirdetési portálon böngészve közel száz olyan hirdetést találni, melyben tulajdonosok végleg szabadulnának üdülési joguktól néhány százezer forintért, vagy éppen néhány tízezerért az idei lehetőségtől válnának meg. A húsz-harminc éve vásárolt üdülési jogok tulajdonosai megöregedtek, sok helyen a család nem örül az évi több tízezer forintos kiadással járó nyaralási lehetőségnek.

V. Sándorné is szerette volna eladni egy hévízi apartmanba szóló üdülési jogát, 19 éves unokájának tanulmányait segítette volna a pénzzel. Jó lehetőségnek tűnt, amikor egy budapesti cég telefonon azzal kereste meg, hogy konkrét vevőt tudnak az üdülési jogára, nem is rossz áron. A 25 éve 500 ezer forintért vett apartmanhasználati jogért 3,1 millió forintot kínáltak.

– Azt nem mondták meg világosan, honnan tudják, hogy eladnám, de örültem a lehetőségnek, így tárgyaltam velük. Megegyeztünk telefonon, a szerződés aláírására Budapesten került sor. Tavaly június végén volt a találkozó, ahol egy férfi várt. Nem ő volt a vevő, de lobogtatta a vevő és két tanú által már aláírt szerződést. Azt magyarázta, hogy mielőtt az én számlámra kerül a pénz, egy elektronikus számlarendszerbe kell belépnem, és ennek költsége van. Gyorsan kellett dönteni, és rosszul döntöttem. Mivel egyszerre csak 150 ezer forintot tudtam levenni a számlámról, ezt helyben befizettem, és másnap otthonról átutaltam a fennmaradó részt, még 109 ezer forintot, amit kértek. Az adásvételhez az apartmanház tulajdonosának beleegyezése is kellett, ezért az adásvételi szerződést elküldték neki is. A válaszban azt írták, hogy a szerződés pontatlanságai miatt nem egyeznek bele az adásvételbe, amely így meghiúsult. Ekkor kezdtem futni a pénzem után – mesélte V. Sándorné, akit lelkileg nagyon megviseltek az események.

A vásárlást kezdeményező cég ugyanis időhúzásba kezdett, többszöri megkeresésre sem voltak hajlandók tárgyalni, illetve mindenféle feltételekhez kötötték, hogy az eredeti üdülési jogot igazoló papírokat visszajuttassák a tulajdonosnak. Végül azért, hogy a papírokat visszakapja és vége legyen a tortúrának, V. Sándorné aláírt egy újabb szerződést, melyben vállalta, hogy a pénzét egy adott termékrendszeren belül költi el egy éven belül. Ennek lényege: ha vásárol egy terméket (például televíziót, mosógépet), annak árát az elektronikus számláról fedezheti. Utólag derült ki az is, hogy még ez sem igaz, valójában a vásárlásának csak 10-20 százalékát fizethetné ebből a pénzből.

Az interneten kicsit kutakodva gyorsan kiderült, hogy V. Sándorné egy olyan cég csapdájába sétált, mely régóta fosztogatja az üdülésijog-tulajdonosokat. Úgy tűnik, hogy a szélhámosok szándékosan erre utaznak: egy formailag és tartalmilag is hibás szerződéssel néhány százezer forintot csalnak ki az üdülési jogától szabadulni vágyó áldozattól. Habár már indult peres eljárás a cég ellen, amire ezek az ügyek véget érnek, a cég felszámoltatja magát, tulajdonosai közben új céget alapítanak és újabb áldozatokat cserkésznek be.

V. Sándorné lapunknak elmondta, hogy volt a rendőrségen és ügyvédnél is, de sehol sem biztatták semmi jóval, azt tanácsolták neki, jobban jár, ha elfelejti az egészet.