Örökre beírta magát a történelemkönyvekbe a Balaton-felvidéki település

Kovácsné Kasza Katalin, a Laczkó Dezső Múzeum régész szakértője nemrég helytörténeti előadást tartott a világhírű nevezetességről, a lovasi őskori festékbányáról.

– 1951-ben a 73-as főút építése során megnyitották a Lovas területén található Mackói murvabányát. A dolomit bányászása során furcsa, nagyobb méretű állatcsontok kerültek elő, melyeket a munkát irányító erdész félrerakatott, majd később beszállították azokat az akkori Bakony Múzeumba, a mostani Laczkó Dezső Múzeumba. Itt Mészáros Gyula foglalkozott a leletanyaggal, később Vértes László is bekapcsolódott a kutatásba, majd ezt a munkát folytatta Dobosi Viola – mesélte Kovácsné Kasza Katalin régésztechnikus, aki ebben a témában írta a szakdolgozatát.

Régészeti szempontból ez az időszak az úgynevezett felső paleolitikum vége. Ember elődeink jellemzően már rendelkeztek hatékonyabb vadászfegyverrel, így megjelent a felesleg. A régészeti leletek tanúsága szerint az eszközök is kidolgozottabbak voltak. Kaparók, pengék, a halászáshoz szükséges eszközök segítették a mindennapi életet. Elődeink szorosan együtt éltek a természettel, „varázslással” tették hatékonyabbá vadászfegyvereiket. Azt is tudjuk, hogy a Neander-völgyi ősember már eltemette a halottait, és a temetkezések alkalmával piros porfestéket használtak a szertartáshoz, amit a feltárások során megtaláltak a régészek.

– Úgy is fogalmazhatunk, hogy maga a bányászás a piros porfesték miatt kezdődött. Az akkor élt embernek nagyon fontos volt mindez. Régészeti feltárások során megfigyelték, hogy az emberi váz kivétel nélkül be volt szórva piros festékkel. Ezt ma úgy magyarázzuk, hogy az akkor élt ember összekötötte az életet a vérrel. A vérnek ugyebár piros színe van. A halott embert beszórták a piros porfestékkel, tehát élettel ruházták fel, ami a temetkezések fontos rituális eleme volt. Használták a vadászfegyverek hatékonnyá tételéhez is, hiszen ebben az időszakban még az ember halászott, vadászott, gyűjtögetett, fontos volt, hogy a vadászat sikeres legyen. Használhatták maszkok festésére, arcfestésre, vagy egyszerűen vízzel összekeverve testüket védték a rovarok ellen, de gyógyítás céljára szintén alkalmazták: kis golyót gyúrtak belőle, és megették – mutatott rá a szakember.

Milyen eszközök kerültek elő az utoljára Dobosi Viola által 1979-ben végzett feltárások során? A bánya területe azóta védett, tehát semmiféle bányászati tevékenységet nem lehet ott folytatni.

– Összesen 143 leletről beszélünk, ami, úgy érzem, nem kevés. Főként gímszarvas és jávorszarvas agancsa, ulnája, kőszáli kecske bordája került elő. A friss csontot ugyanúgy lehet fúrni, faragni, csiszolni, pattintani, mint a követ. Ezek a csontok táplálkozás szempontjából nem voltak fontosak, hiszen túl sok hús nem volt rajtuk, ezért gondoljuk, hogy az akkori emberek szándékosan vitték a bánya területére, mintegy kiválasztva azokat a darabokat, amelyek megfeleltek a munka elvégzéséhez. Ezenkívül a leletanyag tartalmaz még egy babérlevél alakú kis kőkaparót is – tájékoztatott Kovácsné Kasza Katalin.

Megtudtuk tőle: a C14-es szénizotópos vizsgálati eredmény 11 750 évesre datálja a leletanyagot. Ez a dátum a paleolitikum és a neolitikum közé esik. 2010-ben Lovason, a faluház pincéjében alakítottak ki egy helyiséget, ahol bemutatják a leletanyag kis töredékét. Természetesen ezek az eszközök mind másolatok, hiszen az eredeti tárgyak a Nemzeti Múzeumban találhatóak. Állandó kiállítás látható Lovason, aki szeretné ezt megtekinteni, a pince ajtaján található telefonszámon tud időpontot egyeztetni Katalinnal. Az emberiség történetének eddig ismert egyik legrégibb bányája a Királykút felett található Lovas külterületén, és szabadon látogatható.