2020.12.05. 11:30
Hajmáskéri patikus lett az Év gyógyszerésze
Tizedik alkalommal hirdették ki az Év gyógyszerésze és a Kedvenc patikám cím győztesét. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, a Roche és a Nero Solution Kft. közös kampányában az Év gyógyszerésze címet a hajmáskéri patika vezetője, Hertelendy Márta nyerte el.
Forrás: a szervezők
Hogy milyen út vezet egy kis forgalmat bonyolító falusi gyógyszertár vezetésétől az országos hírnévig, annak jártunk utána.
Hogy lehetett elnyerni ezt a címet, pályázni kellett rá?
– Az első körben meghirdették a versenyt, és a lakosság vagy szakmai szervezet tehetett ajánlásokat. A legtöbb ajánlást gyűjtő 20 gyógyszerész anonim pályázatot adott be, közöttük szakmai zsűri döntött. Én augusztusban kaptam egy telefonhívást, ahol gratuláltak, és elmondták, hogy versenyben vagyok az Év gyógyszerésze címért. Felkértek, hogy adjak be egy pályamunkát a tevékenységemről. Lehetett fényképet is csatolni, de semmi olyat, amiből azonosítható lett volna, kiről van szó. Én leírtam, hogy mivel foglalkozom, és csatoltam néhány nagyon meggyőző, kezelés előtti és utáni összehasonlító fotót. Olyan ekcémafotóim vannak, amiktől bárki sírva fakad, gondoltam, hogy jól illusztrálják az eredményeimet. Amikor meghívtak a díjátadóra, nem mondták meg, hogy hányadik lettem. A harmadik helyezett után már nem is izgultam, az egy fantasztikus fiatal nő lett: Juhász Klaudia, aki intenzív osztályon fekvő Covid- betegekkel foglalkozik. Csak amikor a méltatást elkezdték, esett le, hogy én lettem az Év gyógyszerésze, ami tényleg nagy szó, hiszen ez az egyetlen szakmai díj a pályán, még hasonló sincs.
A szülei is gyógyszerészek. Egyértelmű volt, hogy az ön pályája is ez?
– A szüleim szerették volna, hogy gyógyszerész legyek, de elég link, lázadó kamasz voltam, inkább szívsebész szerettem volna lenni. Kétszer sem vettek fel az egyetemre, így elküldtek gyógyszerészasszisztens-képzésre, amit könnyedén elvégeztem. Ott rájöttem, hogy nem asszisztens akarok lenni, így összekaptam magam, és fel is vettek Szegedre. Harmadéves voltam, amikor Emese lányom megszületett, és nem volt nagyon támogató a közeg, hogy egy anyuka gyógyszerészdiplomát szerezzen. Államvizsgázni aztán Alíz lányommal öt hónapos terhesen mentem. Ez az időszak megtanított arra, hogy kiálljak magamért, hogy végigvigyem a számomra fontos dolgokat. Államvizsga után még három évig tanultam, és megcsináltam a szakvizsgát is. Amikor végeztem, beálltam dolgozni az anyukámhoz az alsóörsi patikába.
Miért a gyógyszertárat választotta? Vezető személyiség, mehetett volna más irányba is.
– Az első pár évben még nagyon élveztem, rengeteget tanultam ott, de 6-8 év után éreztem, hogy kezdek kiégni. Néha nehéz volt elviselni, hogy az ember szeretne szakmailag támogató lenni és segíteni, de valójában egy bolt vagyunk, ahol a pénzéért mindenki azt vesz, amit akar. Gyakran hiába mondjuk a szakmai tudásunk, tapasztalatunk alapján, hogy azt az adott problémára ne, ha azt reklámozták a tévében, az kell. Közben a barátnőm kislánya ekcémás lett, hozzám fordultak. Addigra már rengeteg dolgot kipróbáltak, azt mondták, én vagyok az utolsó esélyük. Sikerült egy olyan krémet kevernem, ami gyorsan rendbe hozta, és ők aztán piedesztálra emeltek, és mindenkit hozzám küldtek. Ez indított el a saját készítmények gyártása felé. Egyre többen kerestek meg, ki ezzel, ki azzal. Jött egy szájsebész kolléganő, aki érzéstelenítő gélt kért – az nagy szakmai kihívás volt, nagyon sokat dolgoztam rajta, de megcsináltam. Aztán jöttek, hogy kéne valami a kirepedt sarokra, meg kéne valami a száraz kézre, a rovarcsípésre, a gyereknek, és lehetne sorolni. Amit az élet hozott, meg a saját igények. Aztán édesapám 70 évesen szólt, hogy visszavonulna, és én meggyőztem, hogy adja át nekem a hajmáskéri patikát, amit addig vezetett. Ez egy 1920-as években épült ház, 60 centis kőfalakkal, nagyon stabil szerkezettel, de amikor átvettem, még nagyon más volt: lelakott, elhasznált, igazi retró környezet, linóleummal és nyikorgó dupla ablakokkal. A hajmáskéri forgalomból sosem lehetett volna felújítani, ezért kitaláltam, hogy fönt megy tovább a patika, de a lenti részen laborhelyiségeket alakítunk ki, és ott magisztrális gyógyszerkészítményeket csinálunk majd. Aztán jött egy GINOP kutatás-fejlesztés pályázat, amit 2016-ban megnyertem. Ez a beruházás felét finanszírozta, a másik felét kölcsönből tettük hozzá. 2017 közepére sikerült befejezni az építkezést, és megnyitott a felújított patika. Nagyon büszke vagyok rá, szerintem nem sok ilyet találni vidéken. 2018 október 15-én nyílt a webshop a magisztrális készítményekkel, az Év patikusa-díjátadó pontosan két évre rá volt.
Helyben már sokan ismerték, sokan fordultak önhöz. Ehhez a címhez viszont országos ismertség kellett, hiszen közönségszavazatokkal jutott a legjobbak közé. Hogy sikerült ezt megszerezni?
– Sok újat kellett tanulnom, például webshopot építeni, kezelni. Betegtájékoztatókat írok a krémekhez, ami nem szokásos a patikai kevert krémeknél. Nagyon sok erőt, energiát visz el napi szinten a beteggondozás. Napi 20-60 üzenetet kapok, de volt már 86 is. Ezekre én válaszolok, általában még vissza is kérdeznek, ezek inkább beszélgetések. Ha elmegyek néhány nap szabadságra, utána 8-10 órám rámegy, hogy behozzam a lemaradást. Persze jó is ez, hiszen a betegektől lehet a legtöbbet tanulni. Az egy dolog, hogy szakmailag is képezem magam, és mindent elolvasok a témában, de a beteg a legjobb tanító, mert visszaszól akkor is, ha jó, és akkor is, ha nem jó. A legtöbben hálálkodnak, de van, aki azt mondja, hogy nem használt. A legtöbbször, amikor visszakérdezek, hogy használta, kiderül, hogy csak három napig használta, hogy a javallt komplex kezelés helyett csak egyféle krémet használt.
Sokszor múlik a betegen a siker?
– Főként az ekcéma kezelése összetett. Ezek nem szteroidos krémek, nincs bennük vényköteles hatóanyag, az ekcéma nem egy tünet, hanem egy tünetegyüttes. A szteroidok elvékonyítják a bőrt, van, akinek 10 év után alakul ki ez a mellékhatás, van, akinek fél év után, van, akinek három hét után. Aki huszonéve használ szteroidos krémet, annak már általában egyik sem használ, mert ennyi idő után mindenhez hozzászokik a bőr. A szteroidos krém nem, de az én krémem sem megoldás, mert az is csak tünetet kezel. A megoldás az, ha megtalálja az okot, amitől kijön az ekcémája. Szerintem sokkal komolyabb háttér-beteggondozás kellene az ekcémásoknak és a pikkelysömörrel küzdőknek is. Mindkét esetben az immunrendszer túlzott reakciója áll a betegség mögött. Meggyőződésem, hogy az ekcéma gyakran lelki eredetű, tízből hat betegnél a beteggondozás folyamán, ha rákérdezek, hogy egyébként minden rendben van-e, a harmadik mondatnál sírnak. Nem tudjuk feldolgozni a problémáinkat, a veszteségeinket. A mentális és az immunállapotunk összefügg. Egyszer, ha majd lesz sok időm, előveszem ezt a 40-50 ezer üzenetet, és megírom az esettanulmányokat, mert nagyon sokat lehetne tanulni belőle. Lehetne bizonyítani azt is, hogy tízből nyolcszor felesleges a szteroid. Én nem csinálok mást az ekcémásokkal, mint a tüneteiket kezelem: nem engedem, hogy kiszáradjon a bőrük, a viszketést csillapítom, és visszatáplálom a bőrt. Mindezt úgy, hogy nincs a krémekben szintetikus emulgens, amely jóval drágább a szintetikusoknál. A kézkrémek népszerű emulgeálószere, a szintetikus cetil-szteril alkohol például gyakran bőrrepedezéseket okozhat, hosszan tartó rendszeres használat esetén. Ezt is a betegektől tanultam meg, mert már sokan kerültek hozzám úgy, hogy egy számukra gyakran felírt kézkrémet agyonhasználtak, mégis repedezik a bőrük.
Hová szeretne eljutni?
– Szeretném továbbra is készíteni a magisztrális termékeimet. Célom, hogy a betegeket úgy gondozzam, hogy szakmailag tovább fejlődhessek. De azokból a termékekből, melyek nem kifejezetten gyógyító célt szolgálnak, szeretnék majd kozmetikumokat készíteni, hogy máshol is kaphatók legyenek, de ez tényleg csak távlati terv.
Nem nagyon nehéz, hogy hatalmas cégekkel kell versenyezni?
– Nekem ezért nagyon jó. Nekem, a hajmáskéri patikusnak nem kell versenyeznem senkivel. A múltkor kaptam egy végtelenül kedves levelet egy magyar hölgytől, aki francia férjével Párizsban él. A férj pikkelysömörös, viszkető fejbőrére kipróbáltak már mindent, ami fellelhető volt a teafaolajtól a méregdrága natúrkozmetikumig, tényleg mindent. Véletlenül talált rám a neten, és amikor nyáron hazajöttek, rendelt. A sampon bevált, és most kétségbe van esve, hogy a vírus miatt nem tudnak hazajönni, a sampon meg elfogyott. Persze, neki kivételesen Párizsba is elküldjük majd.
Hogy kapcsol ki?
– Lovagolok. Sajnos nagyon kevés időm van rá, de azért időnként eljutok. A férjem hobbija volt a lövészet, én becsatlakoztam, és jól ment. Most már több fegyvernemben, többféle fegyverrel lövünk, nagyon szeretjük. Ehhez csatlakozik medic-képzés is, tehát a taktikai körülmények közötti sebesültellátásban is jó vagyok. Hajt az adrenalin, a legjobban mégis a teraszomon szeretek ülni egy jó kávéval, nézni az erdőt és hallgatni a patakot meg a madarakat. Olyan szép helyen lakunk, annyi madár van, hogy lehet, beszerzek egy madárhatározót is.