Bergmann Ernő példaképe a leendő cukrászoknak

Bergmann. Alig hihető, hogy ezt a nevet ne hallotta volna mindenki legalább néhányszor életében. Mert a Bergmann név kérem, az fogalom… Győr, Balatonfüred. Ez a két város az, ahol a Bergmann-család gyökeret vert, ez a két város az, ahová tagjai elvitték azt a kompromisszum nélküli látásmódot, amely az összes üzletüket jellemzi a mai napig. Egyáltalán nem csoda hát, hogy Győrben a szakmai berkekben sem csupán a cukrászolimpiai bajnoknak kijáró tisztelettel adóznak Bergmann Ernő emlékének, hanem személyében egy olyan kor képviselőjét is méltatják, amelyben háttérbe szorult az anyagi haszonszerzés, a vendéglátást áthatott a szakma szeretete és tisztelete. Győrben és Balatonfüreden egészen biztosan.

A győri Krúdy Gyula technikum oktatója, Bognár Éva és tanulói szakmai tiszteletüket kifejezve az iskola falai között kiállítással idézik fel Bergmann Ernő és családja

munkásságát. A szövegek és a képek mögött azonban felsejlik még valami: érdeklődés. Pontosan ugyanaz a maximalizmus, amellyel a cukrászmester fordult a keze alól kikerülő édes remekművek felé. Minőségi alapanyag, a receptből semmit ki nem hagyva vagy hozzá nem téve. A Krúdy diákjainak munkáján is ez az elhivatottság látszik, főleg, ha benézünk egy-egy szakmai gyakorlatra. Pontosság, példaértékű szakmai alázat és szorgalom jellemzi őket. Közülük kerülnek ki a jövő cukrászmesterei.

Néhányan biztosan követni fogják azt az utat, amelyet Bergmann Ernő életével kijelölt a cukrászat számára, és a városokban, falvakban elszaporodnak azok a cukrászdák, amelyek akár a harmincas években is működhetnének: egy olyan aranykorban, ahol már megvannak a követendő hagyományok, de mindig nyitva áll a lehetőség a kalandozásra, az új felfedezésére. Pontosan, mint Győrben vagy Balatonfüreden, ahol a Bergmann cukrászdák a boldog békeidőket idézik, azt az időt, amikor az ajtón bármikor betoppanhatott mondjuk Rejtő Jenő és kérhetett egy francia krémest. A sütemény mellett kávézgatva elolvashatta a friss újságot, majd szerény borravalót hagyva elköszönhetett.

Bergmann Ernő mind emberi, mind szakmai szempontból követendő példát mutatott, életével és munkásságával a világ rengeteg színnel gazdagodott. Most, hogy már csak emlékezni tudunk rá, látjuk, hogy nélküle egy kicsit szürkébb lett minden – hangzott el a Krúdyban. A család szeretett volna részt venni a kiállítás megnyitóján, de sajnos a rendkívüli vírushelyzet miatt nem léphetnek be külsős személyek az iskolába, viszont lélekben a diákokkal tartottak. Köszönetet nyilvánítottak munkájukért.