A Rab Mária-forrásnál gyűltek össze a hívők

Mint az esetek túlnyomó többségében, most is ragyogóan sütött a nap, az erdei hangulatnak csak alig észlelhető háttérzaját jelentette az útgyűrű pár tíz méterre zajló forgalma.

Hogy ez miért lényeges? Úgy jöttünk össze a hajdani Rab Mária-forrás körül mintegy harmincan, mint ahogyan nagy háborúk után, vagy egy lerombolt templom közelében gyűltek össze a hajdani keresztények. Szimbolikus a helyszín és az alkalom akkor, amikor az egész emberiséget egy minden korábbinál nagyobb, közös ellenség, a koronavírus igyekszik legyűrni. Ezért voltak, akik a szabad téren is maszkot viselve imádkoztak. A barátságos erdei helyszín, háttérben a Látóhegy-árok kevés csobogó vizével alkalmas az elmélyülésre.

Mária hónapjában a szolgálattevő plébános a szentmisét a veszprémi egyházmegyéért ajánlotta fel, emlékeztetve arra, hogy milyen előnyben vagyunk mi, magyarok, hiszen első királyunk, Szent István ajánlotta a Szűzanya oltalmába országunkat. Nem csak a gesztus fontos, hanem tartalma is akkor, amikor a világnak egyre inkább nincs szíve. Ma a járványveszély miatt még a papság és a hívek is el vannak választva egymástól, mégis jól tetten érhető az igény a közös fohászkodásra; szólnak a harangok, a templomok meg üresek, de a közösségi média révén többen vannak együtt, mint bármikor, és ott is megjelennek a veszprémi hívők, ahol senkinek sem jutna eszébe a kijárási korlátozás. Ez a harminc-egynéhány ember, kicsi babától az idősebb városlakóig, nem jelentett tömeget, ám a szentmise által mindenki hatalmas lelki élménnyel térhetett haza. Ezúttal ugyan nem hangzott el a felhívás: „Köszöntsétek egymást a béke jelével!”, de minden jelenlévő biztos volt abban, hamarosan erre is sor kerülhet újra.

A kegyhely, ami a kommunista időszak rombolása után a Hét Domb Egyesületnek és vezetőjének, Rácz Katalinnak köszönhetően lett újra látogatható, további építésre szorul, jó lenne egy fatető legalább a misézőasztal felett.

Szabadtéri szentmisére egy hónap múlva kerül sor újra a Rab Mária-forrásnál.