Otthonról ünnepelték a lengyel-magyar barátságot Veszprémben

Ez lett volna a tizennegyedik alkalom, de mint minden más közös rendezvény, elmaradt a világjárvány miatt. Mivel viszont a lengyel–magyar, magyar–lengyel barátság időtől, határoktól, vírusoktól egyaránt függetlenül létezik, Kövesdi Hannával, a lengyel önkormányzat vezetőjével – aki mellesleg a legutóbbi választások óta az Országos Lengyel Önkormányzatnak is tagja – a pillanatnyi helyzetről és a reményekről beszélgettünk.

– Minden évben nagyon jól szokott sikerülni a rendezvényünk az Agórában, idén is nagyon készültünk. A budapesti Lengyel Múzeumtól jött volna egy kiállítás Nők a magyar–lengyel történelemben címmel. Fellépett már nálunk, idén is jött volna új repertoárral, új ruhákkal a Budapesten működő lengyel népi együttes, a Polonez, és megint megegyeztünk, ki mit készít a gasztronómiai bemutatóra. Az ételfajtákon nem változtattunk, mert mindig minden nagyon ízlett a közönségnek – mondja Kövesdi Hanna.

A megyeszékhelyen 15-20 magyar–lengyel család él, Veszprém környékén még legalább ugyanennyi, tehát a törzsközönség is jókora, ha közös rendezvényekről, kirándulásokról van szó, plusz a helyi szimpatizánsok, szintén elég sokan.

Mindkét ország történelmi öröksége a „magyar, lengyel két jó barát”, hogy ezt a tényt hivatalosan is ünnepelni lehessen, ahhoz 2006-ig kell visszanyúlni. Abban az évben Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök közösen avatta fel a lengyel–magyar barátság emlékművét Győrben, ami két külön tölgyfát ábrázol, a mélyben összefonódó gyökerekkel. Egy évre rá, 2007-ben a két országgyűlés az emlékműavatás napját, március 23-át a magyar–lengyel barátság ünnepévé nyilvánította. Attól kezdve minden évben, március 23-án, váltakozva Lengyelországban és Magyarországon a két államfő jelenlétével tisztelte meg a közös ünnepet. Más-más város látta őket vendégül, attól függően, hogy ki nyert a pályázaton. Így került az ünnep 2018-ban Veszprémbe, tavaly pedig Kielcébe. Idén Csepel készülődött a vendégfogadásra, ám hiába.

Amikor ekkora a baj, az ember véletlenül sem gondol arra, hogy akivel beszélget, esetleg más nemzetiséghez is tartozik, pedig plusz fájdalom, ha a család jó részétől még országhatárok is elválasztanak.

– Lengyelországban is le vannak zárva a határok, mi is csak telefonon, interneten érintkezhetünk. Négyszer ekkora ország, negyvenmillió lakossal. Lengyelországban is drámai a helyzet, sok fertőzöttel és áldozattal. Húsvétkor sem tudunk hazamenni. Aggódom a gyermekeimért is; egyik lányom Barcelonában él, ahol teljes a kijárási tilalom, másik lányom egy fővárosi klinika belgyógyászatán küzd a kollégáival, hogy sikerüljön a vírust betegeiktől távol tartani. Azért remélem, lezajlik ez is, és ősszel, amikor a lengyel függetlenség napját ünnepeljük a Hangvillában, már csak szomorú emlék lesz ez a tavasz.