A házasság hete apropóján rendeztek vitaestet a Hangvillában

A házasság hete apropóján rendezett vitaesten a házasságról beszéltek, elmélkedtek arról, hogyan jutunk el a házasságig, beszéltek az együtt járásról, a jegyességről, a szingli létről, megosztották gondolataikat az eltűnő női és férfi szerepekről (is). Az estet Varga Endre, az önkéntes ház vezetője moderálta, a résztvevők Isó Dorottya evangélikus lelkész, Závodi Zsuzsa református lelkész és Takáts István, érseki helynök. A bemutatkozások után arra keresték először a választ a jelenlévők: mit lehet tenni, hogy a mai kamaszok ne az interneten „éljenek” és ismerkedjenek? Van-e erre gyógymód? – tette fel a kérdést Varga Endre.

Takáts István azzal kezdte, hogy annak idején tanulságos volt számára a Padányi-iskolában a kamaszokkal való beszélgetés az erkölcstanórákon, ahol szó esett testiségről, és szexualitásról is. Elmondta a fiataloknak, hogy milyen szép az az út, ahogy egy fiú, meg egy lány közel kerül egymáshoz, amiben kár bármelyik lépcsőfokot kihagyni. Az egyik diák jelentkezett, és megkérdezte: „Tudja Atya, hogy hogyan ismerkednek a fiatalok? Ha egy fiúnak tetszik egy lány, akkor a Facebookon megböki.” Takáts István arra hívta fel a gimisek figyelmét, hogy mennyire elszegényedik az egész viszony, ha ebből áll. Szerinte fontos lenne tudniuk, hogy kár kihagyni a fokozatokat. Azt, ahogy egy fiú meg egy lány megnyílik és felfedezik egymást.

Závodi Zsuzsa is a Padányiban tanít, a gimnazisták között a református diákokat. Ő a napokban végzett egy kis kutatást annak kapcsán, hogy miként ismerkednek a fiatalok, 15 és 19 éves kor között. Kiderült, hogy az elsődleges találkozási hely és fórum az internet. Szerinte mindez azért érdekes, mert ezek a fiatalok nagy osztályközösségekhez tartoznak, edzésekre járnak. A személyes találkozás az ő felfogásuk szerint szegényesebb, mondta.

Fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi az, amit a házasság értékének tekintesz? Mi az, ami egy válságban belefér még egy megbocsátási kategóriába?, sorolta kérdéseit.

Isó Dorottya kijelentette: a mai fiatalok korosztálya másképpen fejlődik, és szocializálódik, mint az idősebb generációk. A lelkész elmondta, hogy nem olyan érettek, mint a mai 50-esek, 60-asok, például. Ám amikor túl vannak a fiatalok ezen a korszakon – ha néha későn is – , közösséget keresnek, barátokat, és eljön az is, hogy társra vágynak. Ebben a szülők példája segítheti őket. A virtuális valóság nem partner, jelentette ki. Nem nyújt biztonságot.

Varga Endre ezután azt vetette fel, hogy a reklámok azt sugallják, mindent le lehet cserélni, így a partnereket is. De hol van az elköteleződés? Kell-e a tökéletest keresni? – tette fel a kérdést.

Isó Dorottya azt felelte, hogy nem a tökéletes keresése a cél, hanem az, hogy olyan embert keressünk, akivel az élet céljaiban és az élet alapkérdéseiben egyet tudjunk érteni. A szerelem legnagyobb hevében nem szabad dönteni a házasságról. Meg kell keresni azokat a dolgokat, amiben kiegyenlítjük egymást. Erre nevelni kell a gyerekeket. Závodi Zsuzsa azt tette hozzá, hogy tizenéveseket kérdezve – létezik-e sírig tartó szerelem – , a legtöbben azt mondták: igen. Ezt jó hallani, mondta. Az örök szerelemnek át kell nemesülnie bizalommá és önátadássá.

Takáts István szerint olyan filmeket nézni, hogy minden rendben van és kisimult, az idegesítő egy idő után, mert tudja, hogy nem így van. A reklámok ezt az illúziót tartják fent. Viszont a család egyszerre a szeretet iskolája, és az is, ahol a legmélyebb sebeket kaphatjuk. Nagy a felelőssége annak, aki életet kap Istentől!, mondta.

Hogy van-e igazi? – kérdezte. Nem az igazit kell keresni, hanem az igazat, akiért érdemes változni, fogalmazott az érseki helynök.