2019.10.10. 17:30
Az emblematikus, régi városrészre emlékeztek Veszprémben
Évről évre megemlékezést tart a Cserhát Baráti Társaság, amellyel a megyeszékhely emblematikus városrész régmúltját idézik fel. A napokban az immár kilencedik mementóra a Lovassy László Gimnázium udvarán fellelhető emlékjelnél került sor.
Fotó: Balogh Ákos/Napló
Némedi Lajos alpolgármester ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy a Cserhát egykori és jelenlegi lakói, a baráti kör együtt ünnepel, és a múltnak adózik. Szerinte a Cserhát nem egyszerűen csak a belváros, és nem csak a város szíve, hanem az itt élt emberek kétkezi munkája, szorgalma, és városszerte megbecsülése is.
Érdekes emlékeket idézett meg Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros, aki három három legendás iparos – a Kőkép utcában szomszédok voltak – , a Cserháton egymás mellett élt lakos személyét villantotta fel, és akik nagyon sokat tettek a város kultúrájáért.
Elsőként Benkő István alakjáról mesélt, aki püspöki bognármester volt, és arra specializálta magát, hogy vörösboros hordókat készített és szabadalmaztatott. Nagy sikerrel, ugyanis határainkon kívül is eljutott híre: a párizsi világkiállításon első díjat nyert. Érdekesség, de ő volt az is, aki Veszprém képviseletében Kossuth Lajost meglátogatta és akit fogadott is az agg kormányzó. Nem mellékesen, az ő támogatásával vezették be a vízvezetéket is a városrészben.
A másik nagyszerű mester, Fix Gábor csizmadia: ő Ajkarendekről, mint szegény iparos érkezett és felépített egy nagy műhelyt. Nála készültek az úgynevezett veretes csizmák a püspökségnek. De hozzá kötődnek a Veszprém környéki német falvakba készített lakodalmas csizmák is.
Márkusné Vörös Hajnalka azt is megosztotta, hogy böllérséggel is foglalkozott Fix Gábor és az ezen tevékenység által megmaradt állati húgyhólyagokat nem dobta el, hanem kikészítve csizmabélést készített belőle. Nem is fagytak meg ezen lábbelikben az I. világháborúban szolgáló magyar katonák végtagjai.
Szintén a Kőkép utcában élt és alkotott Rosenthal Sándor, mint ügyvéd és az izraelita hitközség tagja. Az ő tulajdonukban volt a Bagolyvár, de Sándorra azért is emlékezhetünk, mert a Veszprém vármegye című lapban megjelentek a veszprémi házakat bemutató írásai.
Elhangzott az is, hogy a cserháti iparosok jelentős társadalmi, erkölcsi, és gazdasági bázisát jelentették a városnak. A megemlékezésen megkoszorúzták a kopjafát, majd a Veszprémi Német Klub énekkara adott műsort.
