Előadás Pápán: A diakóniai szolgálat múltja és jelene

Gregersen-Labossa György 1996 óta a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség lelkésze. Emellett a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke, országos presbiter, a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ intézményvezetője. Mint mondta, a diakónia görög szó, újszövetségi kifejezés, ami szeretetszolgálatot jelent. 2000 év óta minden keresztény közösség életéhez hozzátartozik.

– A gyülekezetekben, ahol Isten igéjét, az evangéliumot hirdetik, hamar felismerték, hogy nyomorúság van a világban. Ez elsősorban szegénység, betegség, árvaság, özvegység formájában csapódott le. Az úrvacsorán, és az azt követő lakomán vagy agapén, már felismerték azt, hogy kinek van és kinek nincs mit ennie. Ezért az apostolok, később püspökök mellé diakónusokat választottak, az adományok összegyűjtésére, majd igazságos szétosztására a szükséget szenvedők körében – ismertette a diakónia alapjait.

Ez mára intézményesült az egyházakban. A római katolikusoknál karitásznak, a protestánsoknál diakóniának hívják. Gregersen-Labossa György felidézte, az evangélikus egyház a 19. századi Németországban, úgynevezett belmissziós mozgalomban fedezte fel újra intenzív szükségességét. Ebből nőtt ki az a mai modern diakónia, ami már intézményeket tart fenn, s a társadalommal, az állammal és civil szervezetekkel együttműködve lát el olyan feladatokat a szociális ellátórendszerben, melyek minden rászoruló javát, boldogulását szolgálják. Ide tartozik többek között az idős-gondozás, pszichiátriai beteg-, hajléktalan-ellátás, nevelőszülő-hálózat, falu- és tanyagondnokság.

Beszámolt róla, hogy 2018-tól a bobai székhelyű Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat egyházi fenntartásába került a Devecseren található idősek otthona, így a főként házi gondozással és nappali ellátással foglalkozó diakónia már bentlakásos ellátást is nyújt.