Tévékkel segítik a betegek közérzetének javulását a pápai kórházban

Szabó Józsefné csóti lakos négy televíziót adományozott a pápai Gróf Esterházy Kórháznak. A nagylelkű dotáció kapcsán megtudtuk, hogy Szabó Józsefné kilencvenéves édesanyja öt hónapot töltött a kórházban, előbb a belgyógyászati, majd az ápolási osztályon. Kórházi tartózkodása idején mozgás- és beszéd készségét elvesztette, de a tudata a 2018. június 29-én bekövetkezett haláláig, mindvégig tiszta maradt.

– Több alkalommal szorult kezelésre, egy ízben megkérdezte a gyógytornász: Masszi néni, mi ennek a hosszú életnek a titka? Tudja kedvesem, válaszolta, én nagyon sokat dolgoztam életemben, a határban, a mezőn. Engem a napsugár, és a föld kisugárzása, a természet, az állatok szeretete éltet. Azért betegek az emberek, mert keveset vannak a szabad levegőn, a napon, nem érintkeznek az anyafölddel, betonketrecekben élnek – mesélte el Szabó Józsefné.

Mint mondta, édesanyját a betegágyon is érdekelte a családi gazdaság. Egész életében a mezőgazdaságban dolgozott, neki a paraszti sors jutott osztályrészül, amit nagyon szeretett. Halála előtt egy évvel még a kis kapájával a virágos kertjében lelte örömét. Nem csoda, hogy az utolsókig érdekelte az itthon végzett munka, hiszen az ő keze munkája is benne volt, van a családi gazdaságban.

– Betegségében is részese maradt a család „vérkeringésének”, várta a híreket, hogy mi történt a szeretett dédunokáival, mi újság a faluban. Figyelemmel kísérte a közéleti eseményeket, tájékozódott a világról. Sokat hallgatta a Mária rádiót, ilyenkor imádkozott a maga módján. A családunk úgy döntött, veszünk egy tévét, amit aztán örömmel nézett a kórterem minden betege. A személyes holmik átvételekor a nővérek kérdezték: és a tévé? Marad, válaszoltam. Elhatároztam, veszek egy másikat egy hozzám közelálló falubeli beteg kórtermébe is. A gondolatot tett követte, vettem három darabot, bevittem, és a karácsonyfa alá tettem. Így lett az egyből négy. Az osztály főnővére telefonon köszönte meg az ajándékot – számolt be az önzetlen Szabó Józsefné, aki hozzáfűzte, elégedett, amennyiben a tévékkel családias, meghitt légkört teremtve kicsit hozzájárulhatott a betegek közérzetének javításához. Hálásan köszöni a kórház összes dolgozójának odaadó munkáját, különösen az ápolási osztálynak. A nővérek türelme, lelkiismeretes munkája, kedvessége, mosolya enyhít elviselni az általuk ápolt betegek mindennapos küzdelmeit.