A bakonyi dinoszauruszokról tartott előadást Ősi Attila paleontológus

Mindannyian tudjuk, hogy a gyermekek intenzíven érdeklődnek a dinoszauruszok izgalmas világa iránt, és örömmel szereznek valódi tudományos alapokon nyugvó ismereteket őskori leletekről, kőzetekről, felfedezésekről. Gyakran meglepi szüleiket, milyen széles spektrumot fed is le az az ismeretanyag, amelynek birtokában vannak.

Így történt ez a közelmúltban a művelődési központ kiállítótermében, ahol az ajkai származású, gimnáziumi évei alatt a Bakonyt rendszeresen járó, kőzetek után kutató Ősi Attila előadását követően interaktív formában olyan kérdésekre is tudtak válaszolni a kis geológuspalánták, melyek a felnőttek számára is meglepőek voltak. Az előadásban az iharkúti dinoszauruszleleteken túl olyan új kutatásokat említett a geológus, melyek Ajka városához kötődnek és néhány éve kezdődtek. A Bakony környékén élőknek, illetve az őslénytan iránt érdeklődőknek bizonyára ismeretes a tény, hogy a 2006 óta a Magyar Tudományos Akadémia – Magyar Természettudományi Múzeum paleontológiai kutatócsoportjának munkatársa, Ősi Attila az iharkúti lelőhely évekkel ezelőtti kutatását vezette. Tudományos leletekkel szolgáltak arra vonatkozóan, hogy a Bakony egykori élővilágában 85 millió évvel ezelőtt, a krétakor közepén, végén, a ködös, párás vidéken páncélos dinoszauruszok csordái vágtáztak végig a tájon egy-két millió éven keresztül. Ősi Attila és csapata dinoszauruszcsontok és -fogak megtalálásában világviszonylatban is jelentős felfedezést tett. Az Ajkaceratops névre keresztelt ceratopsia a leghíresebb iharkúti dinoszauruszleletek egyike.

– A település környéke nagyon gazdag üledékes kőzetekben, megtalálhatóak a régmúlt idők kőzetei, úgymint a dolomit, a mészkő, és itt van az a bizonyos kőszén is, amit 139 éven keresztül bányásztak a vidéken. A fűtőanyagként használt kőszén 85 millió évvel ezelőtt a település területén egy mocsárvilágban képződött. A növénymaradványok az egykori mocsaras környezetbe belepusztulva idővel szénné alakultak. Azonban nemcsak ezeknek a növényeknek a szenes maradványait, hanem olyan fosszíliákat, más néven ősleleteket, állatmaradványokat őrzött meg a kőszén, amelyek számunkra nagyon fontosak. Sok energiát fektettünk abba, hogy a környékbeli feltárások alkalmával megtaláljuk a kőszenes rétegsorban előforduló olyan gyantadarabokat, melyek időkapszulaként funkcionálva megőrizhettek magukban olyan zárványokat, amelyek a tudomány szempontjából lényegi információkat hordoznak.

Az ajkaitok, azaz az ajkai borostyánok tele vannak zárványokkal, ősleletekkel, melyek akár egy-egy milliméteres rovar lenyomatát is megőrizték. Kutatásunk célja, hogy ezekből megpróbáljuk rekonstruálni a 85 millió évvel ezelőtti Bakony környezetét. A fosszilis gyanták a bennük ragadt, akár egy-két milliméteres rovarnak a fején lévő antennának a megőrzésével olyan finom részleteket jelölnek, amelyek néhány mikronosok, világviszonylatban is jelentősek. Ezeknek a lelőhelyeknek és a leleteknek, továbbá a tudomány jelenlegi állásának köszönhetően egy mikro CT-berendezés segítségével egy-egy centiméteres borostyánban lévő egymilliméteres zárványokat is képesek vagyunk vizsgálni, ezáltal eddigi ismeretlen fajokat megismerni – fogalmazott előadásában a kutató, és megjegyezte, további kutatásokat terveznek az ajkai szénlelő-helyeken.