Éva kerekesszékben: az ember mindent túlélhet!

-Imádtam a munkámat, egy bölcsődében dolgoztam csecsemő-, és gyermekgondozóként, amikor 58 éves koromra odajutottam, hogy gerincproblémákkal megműtöttek, majd le is rokkantottak, mindez 1992-ben történt. Akkor még szép család vett körül, anyósom is velünk élt egy tágas házban, nagy kerttel, kínál hellyel az asszony makulátlanul gondos otthonában, egy veszprémi épület tízedik emeletén. Kiskutyája, Alfi mindvégig Éva kerekesszéke alól tekint ránk. Aztán Éva így folytatja, kemény évek zuhantak rá, problémákkal, betegségekkel teli időszak jött, amelynek sajnos az lett a vége, hogy előbb 57 éves férjét, majd 23 esztendős fiát is eltemette. – Úgy éreztem akkor, nem bírom ki a fájdalmat, teljesen mélypontra kerültem, nem érettem, miért mért rám ennyi tragédiát a sors? Az életet a másik fiam tartotta bennem, tudtam, miatta élnem kell tovább! – érzékelteti mérhetetlen fájdalmát Éva, aki a történtek után anyósával együtt elköltözött jelenlegi otthonába, miután eladták a családi házat. Anyósa két évvel ezelőtt halt, meg így Éva ma kettesben él –ahogy mondja- a társával, a kis Alfival. Annak nagyon örül, hogy fia is a közelében telepedett le.

- A halálesetek annyira lesújtottak, hogy minden erőm elhagyott, hirtelen menni sem tudtam, mindenki azt mondta, ez a gerincproblémáim miatt történt. Én ma is úgy gondolom, hogy a súlyos lelki mélypont miatt betegedtem el ismét. Aztán minden előjel nélkül, 1998-ban egyszerre mindkét lábamban érszűkület alakult ki, miután folyamatos vizsgálatok, kezelések vártam rám, beszél újabb megpróbáltatásáról az asszony, majd felidézi: a műtét sikerült, de vérmérgezés kapott, és úgy mondja, hajszálon múlt az élete, melynek az lett a vége, hogy 2002-ben az egyik lábát combtól amputálni kellett. Éva ezután négy évig nem mozdult ki a lakásból, úgy érezte, ennyi csapást már nem képes elviselni, magába fordult, nem érdekelte semmi, szégyellte is, hogy elveszítette egyik lábát, vigasztalhatatlan lett. Ebből az apátiából aztán az zökkentette ki, hogy elege lett abból, hogy mások végeznek el körülötte mindent, úgy fogalmaz, hogy kijárta az elektromos mopedet is magának, amellyel aztán kinyílt előtte a világ. Így boltba, sétálni jár ma is, a tárolóig lifttel lemegy, ahol átül kerekesszékéből a mopedbe, és útjain már több éve Alfi is elkíséri. A kutya a zebra előtt felpattan a kis járgányra, úgy mennek át a parkba. Éva annak is nagyon örül, hogy ma már egyre több helyre, így üzletekbe is beengedik a kutyákat. Az asszony otthonában mindent egyedül elvégez, így például teleszkópos eszközt vett ablakai-, meg szekrényei tisztítására. Fia mondja is sokszor, miért nem kér segítséget tőle? – Miért terheljem azzal, amit magam is meg tudok tenni?- kérdi jókedvvel, hozzátéve: jó érzéssel tölti el, és az is erőt ad neki, amikor meggyőződik róla, hogy ember adott helyzetben mennyi mindenre képes!

-Amikor azt gondoltam, hogy végre kicsit megnyugodhatok, helyre áll az életem, öt évvel ezelőtt újabb csapás ért, említi az asszony. A szokásos mammográfiai vizsgálatra kapott értesítést, melyre ezúttal is elment, és a vizsgálatnál kiderült, sürgős műtétre van szüksége. A rosszindulatú daganatot még időben felismerték, a műtét után sugárkezeléseket kapott. Akkor még nem működött Veszprémben az onkológiai centrum, így Szombathelyre vitte 35 alkalommal a betegszállító. -A kezelések gyötrelmesek és nagyon fárasztóak voltak, fogalmaz Éva, aki a napokban megy az ötéves kontrollra, és nagyon bízik abban, hogy minden rendben lesz egészségével!

A kérdésre, hogy miből merít erőt, azt mondja, a fia miatt élnie kell! Meg aztán sokat jelent, hogy sikerült megőriznie jó kedélyét. Emellett Éva mindig is szívesen tartózkodott közösségben, szeret beszélgetni az emberekkel, élvezi a szeretetüket, és legyen bármilyen cudar idő is, naponta minimum két órát sétálnak Alfival együtt. Úgy mondja, mindezeknek köszönheti, hogy sikerült megőriznie az életbe vetett hitét. Ma már nem lepi meg az sem, és kedvesen beszél róla, ha a gyerekek kérdezik, hova lett a lába? Azzal viszont ma is kellemetlenül érinti, amikor szülők, nagyszülők Éva láttán azt mondják a gyereknek, ne nézz oda! – Pedig az élet ilyen, a betegséget senki nem kéri, ugyanakkor bárki megkaphatja váratlanul, amiről beszélni kell, szögezi le Éva, aki a minap keresztlányánál disznóölésen segített, és egyik alapítóként már készülődik a Mozgássérültek Aktív Egyesületének tízedik születésnapi rendezvényére.