„Reménykedünk, imádkozunk!” – Gazdálkodó a pusztítóan forró nyár után

Emlékeznek? A nyár elején még üdén zöldellt a vidék, a napraforgótáblák is büszkén feszítettek, majd a hosszú hetekig tartó csapadékmentes hőségben kiszáradt a határ.  Szabó Miklós tótvázsonyi gazdálkodó a falu református templománál vár minket. Sok csatát megélt pick-upjába ülünk fotós kollégámmal, és Miklós kukoricatábláját vesszük célba, a 77-es úttól délre.

– Gyenge féltermésre számítunk, olyan 4-4,5 tonnás termésre. Itt legutóbb bő 8 tonna kukorica termett – mutatja Szabó Miklós.

Arra kérem, beszéljen arról, hogyan lesz itt kukorica, milyen folyamatok után. Kiderül, a terület először kapott egy őszi mélyszántást, utána tavasszal és ősszel elmunkálták. Akkor meg lett kombinátorozva is. Elég korán lett elvetve, Miklós emlékei szerint április 11-12. környékén. Volt csapadék, bizakodóak voltak.

– A május és a június nagyon csapadékos volt, rekordtermésre számítottunk, 10 tonna fölötti terméssel indultunk. Aztán ahogy kezdett száradni, az egyik csövet eldobta mindegyik növény. Ott, ahol egy kicsit mélyebb a terület, tehát nedvesebb és jobb a talaj, ott van két cső is növényenként, de az is két pici cső, tehát nem akkora, amit vártunk. Értékesíteni? Egyelőre betárolom, és abban bízom, hogy legalább szárítani nem kell – mondja a tótvázsonyi gazdálkodó.

A kár minimum négy tonna terméskiesés hektáronként

Miklósék a múlt héten mértek nedvességet, elég nagy mintát vettek a tábláról. Szó szerint, hiszen 13-14 helyen mértek, a kapott értékek pedig nem jók. A kár minimum négy tonna terméskiesés hektáronként, tehát összesen körülbelül 25 tonna, ami közel kétmillió forintos bevételkiesés.

A tótvázsonyi gazda elmondja azt is, a napraforgót a napokban aratták, az is rekordtermésnek indult, gyönyörű volt. Ott is időben vetettek, minden jól indult, végül csupán két és fél tonnás termés lett.

– De legalább az őszi munkákat meg tudjuk csinálni. A hét elején takarítottuk a légszűrőket, mintha sivatagi körülmények között dolgoztunk volna. Van, aki azt mondja, lehet, hogy ilyen lesz az időjárás a következő években – jegyzi meg Miklós.

A kendernek régen volt hagyománya Magyarországon

De van-e arra forgatókönyv, hogy más kultúrával foglalkozzon a gazda? Elhangzik, öntözni nincs lehetőségük, felszíni víz nincs, fúrt kutakból meg nagyon bonyolult. Vannak kultúrák, amiket be lehetne hozni, ilyen például a kender. Ennek a növénynek régen volt hagyománya Magyarországon, és elvileg kevesebb vízre van szüksége.

– Apró magokkal is próbálkozunk. Ha itt tavasszal vagy nyár elején körbenézel a táj sokszínűségén, azt a bíborhere, a facélia, a mustár adja, azonban erre egyre kisebb a kereslet. A faluban négyen foglalkozunk szántóföldi növénytermesztéssel. Rajtunk kívül állattartók vannak még: ketten szarvasmarhát, míg birkát ugyancsak ketten tartanak. A szarvasmarhatartókat és a juhtartókat is érinti az aszály, mert gyakorlatilag június végén már etetni kellett, elfogyott, kiégett a legelő, és június végén már a téli takarmányhoz kellett hozzányúlni – teszi hozzá Szabó Miklós.

Kiderül, idén nem csináltak jelentős kárt a vadállatok, igaz, minden nagy értékű kultúra be van kerítve, ami nagy költséggel járt, de muszáj volt megtenni. A tótvázsonyi gazda szerint a hét második felében érkező csapadék az őszi vetésekhez elég lesz.

Miklósék nem az első fagyokig dolgoznak, tavaly például november 24-én vetették a gabonát. 

– Aztán tavaszig gondolkodunk, reménykedünk, imádkozunk – zárja gondolatait Szabó Miklós.