Balatoni lángos, te drága (?)

A Veszprémhez közeli település büféjének legnépszerűbb lángosa egyértelműen a sajtos-tejfölös, amelyet szorosan követ a lila hagymás változat. Utóbbit 16 éve árulják, újdonságként vezették be – nem maradt el a sikere. Az új ízkombináció gyorsan a vendégek kedvencévé vált, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Amikor a büfé sikerének titkáról kérdeztük a tulajdonost, elmondta, hogy az igazi titok a szívvel-lélekkel készített lángosokban rejlik. – Minőségi alapanyagokat használunk, és a receptünk már húsz éve titkos családi örökség. Mi magunk is mindennap meg tudjuk enni, és nem untuk meg – meséli mosolyogva. Hirdetésre sincs szükségük, hiszen az emberek ajánlás útján találják meg őket. – Az emberek küldik egymást, ajánlanak minket, és ha valaki egyszer evett nálunk, évek után is visszatér – tette hozzá büszkén.

A lángos árával kapcsolatos kritikákra reagálva a tulajdonos hangsúlyozta, hogy tapasztalata szerint sokszor csak a média gerjeszti a balatoni lángosárakkal kapcsolatos hisztit. – Nekünk nem szoktak panaszkodni, sőt, mindig mondják, hogy az ár-érték arány megfelelő. Bár viszonylag drágák vagyunk, de az emberek elismerik, hogy a bőséges, jó minőségű feltét és a kiváló tészta megéri az árát – magyarázza. A tulajdonos szerint ugyanakkor bosszantó, hogy mindig a lángososokat bántják, miközben a kritikusok nem látják, milyen munka van a háttérben, és mennyi egyéb költséggel jár az üzemeltetés. – Az alapanyagokon kívül sok más költség is van, például a munkaerőköltség, a bérleti díj, az energia és a karbantartás ára – sorolja. –Összeszámolni is nehéz lenne, hány tételből áll a kifizetnivalók listája – teszi hozzá a háttérből egyik rokona, és még egy példával támasztja alá megjegyzését: rovarirtót minden évben kell hívniuk, akkor is, ha nincs szükség rá; természetesen jó pénzért.

A balatoni lángosok ára mögött tehát sokkal több tényező áll, mint amit elsőre gondolnánk. Ugyanakkor a minőség és a vendégszeretet is fontos szerepet játszik abban, hogy a vendégek elégedetten távozzanak és visszatérjenek. A lángos tehát nemcsak egy egyszerű strandétel, hanem egy olyan finomság, amely mögött rengeteg munka, elhivatottság és szeretet áll. A kritikusoknak érdemes lenne ezt a perspektívát is figyelembe venniük, mielőtt ítéletet mondanak. Miattuk kérte egyébként az interjúalany a névtelenséget, mert elmondása szerint a múltban vele készült cikk kapcsán voltak igazán bántó megnyilvánulások irányukba, amiket nehezen emésztettek meg.

Érdekességként: fenti büfében a sajtos-tejfölös lángos ára 2290, a lila hagymás-sajtos-tejfölösé 2600 forint. Végigjárva a büfésort, egy másik, néhány méterre található büfé ugyanezen lángosai forintra pontosan ugyanennyibe kerülnek. Az a vendéglátóegység, ami szintén itt található, de mintegy öt méterrel még távolabb a parttól, a sajtos-tejfölöst 2000, a lila hagymás-sajtos-tejfölöst 2300 forintért árulja. Ezek alapján, akinek döntési tényező a pár száz forint árkülönbség is, de nagyon szeretne enni balatoni lángost, annak érdemes futni egy kört az adott strandon, hiszen láthatjuk, hogy minél kevésbé frekventált a kiszolgálóhely elhelyezkedése, annál kedvezőbb az ár. Ezt alátámasztandó, megnéztem egy utolsó helyet, ami szintén ebben a vendéglátóegység-traktusban helyezkedik el, viszont innen már a Balaton nem látszik. Itt nem szerepel a kínálatban a lila hagymás, de a sima sajtos-tejfölös árával eljutottunk 2000 forint alá; egész pontosan 1900-ért ehetünk itt lángost. 

Talán így némileg árnyaltabb a (lángos)kép, és ezen objektív szemüvegen keresztül finomabb is a balatoni lángos. Mi vettünk is kettőt a lila hagymásból, és lementünk a partra megenni; ott esett a legjobban. A páratlan balatoni panoráma pedig amúgy is megfizethetetlen.