A zseniális termőhelyektől a hungarikumokig – és amiket még nem ismerünk

Az eseményen részt vett V. Németh Zsolt, magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztos, aki A hungarikum márkanév címmel tartott előadásában elmondta, a magyar karakterek keresése erősíti kötődésünket szülőföldünkhöz, településünkhöz, vármegyénkhez, az országhoz és az egész nemzethez. – Tapasztalom, hogy az évek óta erősödő hungarikummozgalomban rejlő erő megtartja magyar identitásunkat, az összetartozás érzését, miközben rengeteg új lehetőséget is nyújt – emelte ki.

Jó példaként az egri bikavért és a tokaji aszút, mint hungarikumokat emelte ki, majd szólt a Pécsi Tudományegyetem szőlészeti és borászati tevékenységéről, amellyel az intézmény oroszlánrészt vállal a kutatásokból. Beszélt azokról a magyar szőlész-borászokról, akik a régi magyar fajtákkal a globális piacon sikerrel jelentetnek meg egy-egy karakteres ízvilágot. – Hiszem, hogy egy régi magyar szőlőfajtát újból felfedezve, felidézve rálelünk a hely szellemére, ahonnan a fajta érkezett, az újrafelfedezés pedig mindig izgalmat, rácsodálkozást nyújt – mondta.

Maurer Oszkár borász családi birtokai a Szerémségben és a Szabadkai borvidéken fekszenek. A szakember Szeressétek azt, ami a miénk – magyar szőlőfajtákból magyar bort címmel szólt többek között arról, hogy összességében a Kárpát-medencei fajtákat tekinti igazi magyar fajtáknak. – A hazai borászokat ne tántorítsa el semmi a régi szőlőfajtákkal való foglalkozástól, szerencsére rengeteg termelő szívügye ma már megmenteni a teljes eltűnéstől olyan fajtákat, mint a fehér bakator, a szerémi zöld, a mézes fehér vagy a vad fekete. Fontos, hogy területnagyságot tekintve is igyekezzünk foglalkozni ezekkel és a többi fajtáinkkal, hogy olyan eredményeket tegyünk le az asztalra, amelyek nem csupán itthon, de a világban is erősítik hírnevünket – emelte ki.

A borász szólt a küldetésüknek tekintett kadarkakísérleteikről, s kiemelte az ágazat fontos, megtartó erejét egykori borvidékeinken. – Ezer év lelkülete jelenik meg a régi magyar szőlőfajtákban, melyek alacsonyabb cukorfokúak, de ellenállók, nemcsak a filoxéra-járvány idején, de a különböző politikai és gazdasági áramlatok sodrában is. A teljes magyar kultúra és néplélek örvénylik a magyar borban – zárta gondolatait.

Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus Áldott zöld – a Kárpát-medence borai című előadásában a Kárpát-medencét történelmi és geológiai adottságai felől közelítette meg, zseniális termőhelynek nevezve azt. – Ha geográfiai egységként nézzük az egész Kárpát-medencét, azt mondhatjuk, a valaha volt 400 ezer hektáros termőterületünk siralmasan megfogyatkozott. De még ami a megcsonkított országon belül megmaradt, az is kiváló lehetőségeket rejt. Tokaj, Dunántúl, Villány, Dél-Alföld klimatikus értelemben más-más adottságúak, de összességében bármelyik fajta lelőhelyét megtaláljuk mai határainkon belül is. A talajösszetétel bonyolult ugyan, de valamelyik magyar fajta termesztésére mindegyik alkalmas – húzta alá.

Az elmúlt 30 évben lassan indult meg a kommersz fajták kiváltása, de vannak jó példák, amelyeket minden termelőnek követnie kell, és a nemzetközi divat, fogyasztási szokások helyett saját fajtáinkból készített borokkal visszatérni a piacra. Az igényes fogyasztók kíváncsiak rá, mit tud például a Somló, a minőség pedig soha nem megy ki a divatból, zárta előadását.

A konferencia résztvevői a fenti gondolatok mellett természetesen megízlelték a magyar fajtákból készített borokat, de ezt már méltó környezetben, a közeli Zichy-Apponyi pincében tették, ahol a borkóstoló mellett kötetlenebbül cserélhettek eszmét és tapasztalatot az est folyamán.