Markovszky György: Maradjon a megyében a tudás!

A közelmúltban tartotta szokásos tavaszi gazdasági évnyitóját a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amelyen – immár hagyományosnak mondhatóan – Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter is részt vett. A Magyar Kormány és az MKIK együttműködési megállapodást kötött, amelyben a következő ötéves időszakra meghatározták az együttműködés peremfeltételeit. Markovszky Györggyel ennek kapcsán beszélgettünk. 

A VKIK elnöke lapunknak elmondta, 2010 után a magyar gazdaság erős növekedési pályára állt, a járvány miatti válság 1,5–2 évét kivéve évi öt százalék feletti volt a GDP növekedése hazánkban. A járványidőszakot nem számítva a munkanélküliség négy százalék alá csökkent. A beruházási rátát az ország folyamatosan a GDP 20 százaléka felett tudta tartani, ami a jövő növekedésének forrása. A beruházásra fordított összeg 60-70 százalékát az országban lévő multinacionális vállalatok kezdeményezték, tehát e tekintetben jó úton járunk. 

Hozzátette, a magyar gazdaság versenyképessége javult, amit leginkább azon lehet lemérni, hogy a járvány okozta válság megszűnésével milyen hirtelen állt helyre a gazdaság. Ez az ütem gyorsabb, mint amit korábban gondoltak volna a szakemberek. Vannak olyan kamarai kezdeményezések, mint például a Széchenyi Kártya-konstrukció, amit fenn kell tartani, mert ez olyan mérvű sikertörténet, amely önmagáért beszél. 

A gazdasági évnyitón azt tapasztalta, hogy a miniszterelnök szeret rendszerekben gondolkodni. Beszédében bizonyos csapdahelyzetekre is felhívta a figyelmet. Orbán Viktor szerint hazánk legnagyobb baja a negatív profit­egyenleg, ami azt jelenti, hogy e téren 6,4 milliárd euró a mínuszunk. Az nem baj, ha jelentős a külföldi tulajdon, még az sem, hogy az export-import egyenleg ilyen, a nagy baj, hogy a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor még nem nőtt oda fel, ahol az osztrák, német van. A miniszterelnök szerint ebből a szektorból hiányzik az exportképességű vállalati kör, számban és méretben egy­aránt. A kormány részéről az a szándék, hogy az e szektorból származó hazai export érje el a GDP 30 százalékát. Azt is megfogalmazta, hogy alacsony a magyar tőkeerő, kevés a magyar multi. 

A miniszterelnök a dualitás csapdáját is érintette, a magyar cégek termelékenysége ugyanis nem éri el az itt lévő külföldi vállalatok termelékenységének a felét. Ezt a különbséget párhuzamos technikai és szellemi fejlesztésekkel lehet csökkenteni – tette hozzá az elnök. 

A vidék lemaradása, a vidék–Budapest ellentét ugyancsak az ország problémája. Míg a fővárosban az EU-átlaghoz viszonyított GDP 151 százalék, a vidék ettől jócskán lemaradt. Ezt a kormány úgy orvosolja, hogy a hátrányos térségeket kiemelten támogatja. 

A megyei helyzetről szólva Markovszky György kifejtette, az elmúlt 10–12 évet tekintve Veszprém megyében ugyancsak kettő év volt a visszaesés, de ez sem volt nagy mérvű. Bizonyos ágazatok eközben is fejlődni tudtak. A tavalyi év minden tekintetben már a növekedés évének tekinthető, méghozzá nem az előtte való évhez, hanem a bázisévhez mérve is. 

Az elnök jelezte, a növekedés forrása a kis- és középvállalati szektor. – Megyénkben különösen büszkék lehetünk erre a körre. Van 10–15 olyan cégünk, amely multinacionális világcégek beszállítója. Az ő legnagyobb problémájuk, hogy intenzív növekedésükhöz miként tudnak olyan munkaerőt bevonni, amely megfelelő tudás és teljesítmény birtokában van. A VKIK ezeket a vállalkozásokat „csokorba kötötte”, három saját kiadványban (Sikeres vállalkozások Veszprém megyében 2016, 2017, 2020) mutatták be őket. Megyénkben egyébként a kkv kör komoly dinamikával növekszik. 

Gazdaságunk az elmúlt évtizedben folyamatosan változott. A megyei rangsor elejéről is tűntek el szereplők, mint például az MTD, amely egy tulajdonosváltás következtében kivonult Nemesvámosról. Ha nem is ugyanabban az ágazatban, de jött helyette a Knapp. Azonban, míg ez utóbbi 4-5 év alatt felfuttatja a termelését, lesz egy kis űr. Nagy előny viszont, hogy a Valeo-Siemens élen járó ágazatot hozott be. Veszprém határában lévő csarnokukban elektromos autókhoz gyártanak alkatrészeket. Ez a piac olyan dinamikával fejlődik, hogy a vállalat pár éven belül a megye legnagyobb cége lehet. 

Megemlítette, az észak-dunántúli gazdasági övezet fejlett régió, ahol két nagy ipari centrum (Győr, Székesfehérvár) is található. A harmadik Komárom-Esztergom, a negyedik Vas megye. Az övezetben Veszprém és Zala megye van a leghátrányosabb helyzetben. Úgy vélte, megyénk súlya a már említett kkv szektorban van meg leginkább, itt számíthatunk további előrelépésre. Ha a Pannon Egyetemmel – amely jó intézmény, korszerű tudáselemekkel – szoros kapcsolatot építenek ki, felemelhetik a régiót. Arra viszont ügyelni kell, hogy a tudás ne máshova menjen, hanem maradjon a megyében! 

Az elnök vesszőparipája a megye közlekedési infrastruktúrájának hiányossága. A 8-as főútnak már régen kétszer kétsávosnak kellene lennie az osztrák határig. Az észak-déli utak is hiányoznak, ami az észak-balatoni idegenforgalomra rendkívül hátrányos. Pedig ez az ország három legfrekventáltabb turisztikai célpontjainak az egyike. Ma már nemcsak a németeket, osztrákokat kell várni, hanem a szlovákokat, cseheket, lengyeleket is. A balatoni fejlesztések már elértek egy magas szintet, de az a réteg, amely ezt igénybe tudná venni, normális körülmények között nem jut el a tóhoz. A Balatont fel kell helyezni Közép-Európa térképére. A Veszprém Európa Kulturális Fővárosa program erre lehetőséget ad – hatalmas fejlesztési, bemutatkozási lehetőség, befektetési vonzás –, amit ki kell használni. Veszprém megye problémája, hogy az aktív állomány közel 50 százaléka más megyében dolgozik, ez nem megnyugtató. Annyi munkahelyet kellene létesíteni, amivel ennek egy részét vissza kéne hozni. 

Megjegyezte, a járvány alatt is bebizonyosodott, a kényszer a legnagyobb szervezőerő. Lásd például a home office miatt a digitális gazdaság térnyerését. A számlázást immár 90 százalékban elektronikusan végzik a vállalkozások, adatállományt felhőben tartanak nyilván – ez sok mindet elárul. A jövőbe vezető úton nem lehet megúszni a digitális képzést, ami tudás­átadás, erőforrás. A digitalizáció gondolkodásmódbeli váltást is jelent. Versenyképességet csak akkor lehet növelni, ha ezekben megfelelő készségekkel rendelkezünk, ezért ennek szerepelnie kell az oktatási programokban. Ezek nélkül nehéz elképzelni gyorsított növekedést. Ugyancsak probléma, hogy a munkáltatók nem találnak megfelelően szakképzett munkavállalót. Ennek érdekében a tanulókat ki kell vinni a munkáltatókhoz, hogy a helyszínen, a saját gyakorlatuk során tapasztalják meg, milyen a munka világa az életben. 

A jelen gazdasági helyzetben megkerülhetetlen kérdés az orosz–ukrán háború hatása. Markovszky György nyomatékosította: nagy naivitás lenne azt hinni, hogy ezt a háborút megússzuk gazdasági megingás nélkül. Minél tovább tart a konfliktus, annál jelentősebb károkat okoz a magyar gazdaságnak, nézzük meg például a Richter, az OTP helyzetét, az energiahordozók árának elszabadulását, hogy a Sberbankról ne is beszéljünk. Mivel megyénk gépjárműalkatrész-gyártásban erős, lehetnek beszállítói problémák. Konkrétabbat is mondott: a devecseri Somló Zsák Kft.-nek Ukrajnában van üzeme. Folyamatos a kísérlet arra, hogy az üzemet áthozzák a határon, mert az ott készített termék szükséges az itteni gyártásokhoz.