Kevésbé ellenállóak – Pusztulófélben a megye fenyvesei

Egy erdőbirtokosság területén sétálunk Tátrai Gáborral, a Fa-Piac Magánerdészeti Kft. ügyvezető igazgatójával. Gyönyörű, 40 éves lucfenyves mellett visz az út. Bár ez az erdő még nem vágásérett, tavasszal várhatóan kénytelenek lesznek kitermelni.

– Sajnos ennek az erdőnek az egészségi állapota napról napra romlik, sajnos le kell termelni. Egyrészt azért, hogy a további pusztulást és a kártevők további szaporodását megakadályozzuk, másrészt azért, hogy a gazdálkodó még értékesíthető faanyag- hoz jusson, így az ebből származó árbevételt részben vissza tudja forgatni az erdő felújítására. A termelést követően szakmai szempontok és a támogatási források kihasználása miatt őshonos fafajokból álló elegyes erdőt fogunk itt létrehozni – mondja Tátrai Gábor.

Egy luc­feny­ves vágáskora általában 60–80 év, ez a fenyőerdő még éppen középkorú. A fák megbetegedésének több oka is van, nem is egységes a tünetrendszer.

Tátrai Gábor szerint az alapprobléma a termőhely klimatikus viszonyainak megváltozása. Melegebbek, csapadékszegényebbek a tenyészidőszakok és a téli hónapok is, akár több száraz év is következik egymás után, ami a fák legyengülésével, ellenállóképességük csökkenésével jár. A legyengült fák a gomba és rovarkártevők támadása ellen nem tudnak elég hatékonyan védekezni, ezért elpusztulnak.

– Ha a kártevők megjelennek az állományban, gyorsan el is terjednek, pillanatok alatt hatalmas értékvesztést okozhatnak. Itt három éve észleltük először a problémát, akkor az érvényes erdőterv szerinti lehetőséget kihasználva végeztünk egy jellegében egészségügyi termelést, azaz elsősorban a beteg fákat termeltük ki. Lehetett sejteni, hogy a pusztulás folyamata nem áll meg, és mostanra sajnos kiderült, hogy ki kell termelnünk ezt az állományt – tette hozzá.

Nemcsak a lucfenyőt érinti a probléma, az elmúlt években komoly fenyőpusztulást tapasztaltak a szakemberek más termőhelyigényű fenyőféléknél is, így a Veszprém megyében is jelentős állományokkal bíró fekete és erdei fenyvesekben is. Az erdészek a kieső állományok helyére a klímához jobban passzoló elegyes erdők telepítésében gondolkodnak.

– A jelenlegi erdészeti klímaosztályozás szerint itt ugyan bükkös klímában vagyunk, és mellettünk is bükkösállomány van, mégsem telepítünk bükköt. Hosszú időre kell terveznünk, és a várható tendencia az, hogy a korábbi erdészeti klímahatárok visszább szorulnak majd. Előre gondolkodva egy gyertyános-tölgyest tervezünk ide egyéb elegyfajokkal – például madárcseresznyével. Úgy gondolom, hogy ez az erdő a termőhelyet tökéletesen kihasználja majd, és egy ellenállóbb és később értékes állományt adó erdő nőhet itt fel. A mi feladatunk az, hogy minél változatosabb, a termőhelynek minél jobban megfelelő, sok fafajból álló erdőket hozzunk létre. Ez a koncepció tűnik jelenleg a legbiztosabbnak – fejezte be Tátrai Gábor.

Bár a szakemberek a lehető legkörültekintőbben terveznek, mindennel nem tudnak számolni. Egyre több az invazív, behurcolt kártevő. Nincs olyan fafaj, amelynél biztosan lehetne állítani, hogy a következő néhány évtizedben nem jelenik meg kártevője.

A kipusztuló állományok helyett fenntartható, őshonos erdők telepítése időigényes és drága munka, amelyben az erdőszerkezet-átalakítás támogatása jelentős segítséget nyújthat a gazdálkodóknak.