2019.09.25. 07:00
Jobb lenne, ha itthon hízna meg a vágóalapanyag
Nagyot fejlődött a húsmarhaágazat az elmúlt két évtizedben, a húshasznú tehénállomány 20 év alatt nyolcszorosára, 165 ezerre nőtt. Az ágazat szerkezete viszont nagyon szórt, az egy-két állatot tartó háztáji gazdaságtól az ezertehenes nagyüzemig minden megtalálható.
Fotó: Sági Ági/Napló
– Az átlagos telepméretek nálunk jellemzően nagyobbak, mint Európában. Franciaországban például az 50–70 tehenes gazdaságok az átlagosak, nálunk az átlag száz körüli, de egy életképes családi gazdasághoz körülbelül 150 vagy afölötti tehénlétszám kell. Ehhez kell 150–200 hektár legelőterület, egy-két épület. Ha ezt kiszámoljuk, látjuk, hogy 10–20 millió forinttal nem lehet belevágni a húsmarhatartásba – mondja Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója.
A hagyományosan húsmarhatartó országokban a rendszer kialakításának költsége már nem terheli a gazdálkodót: nem kell földet, állományt, gépeket vennie, míg nálunk a rendszerváltás óta építik csak a gazdálkodók családi gazdaságaikat. Ott sem sokkal magasabbak a bevételek, csak kisebbek a költségek.
A húsmarhaágazatban a gazdálkodónak egy haszna van éves szinten: a borjú. Ha ez a borjú nem elég jó minőségű, akkor a gazdaságosság kiélezetté válhat. Az ágazat költségérzékenysége miatt alapvetően gyepre alapozott, legfeljebb villanypásztort bír el, épületek már nem nagyon férnek bele, vagy évekig kell spórolni egy épület vagy szélfogó felhúzására. Az agrárvezetés szándéka szerint most több éven át lehetőség lesz apaállat-támogatás igénylésére, hogy a mennyiségi változást minőségi is követhesse.
– Elég arra gondolnunk, hogy egy tehén egy év alatt egy borjat képes elleni, egy apaállatnak több tíz utódja is lehet ennyi idő alatt, így a bika minősége nagy befolyással van az állományunkra. Sajnos az ágazat árérzékenysége miatt még mindig nagyon sok olyan bikát használnak a gazdálkodók, melyek minőségileg nem megfelelőek. Azokban az országokban, ahol a húsmarhatartásnak nagy hagyománya van, már megosztottak a szerepek. Vannak tenyészállat- és borjú-előállító telepek, és vannak hizlalók. Ezek veszik meg a borjakat, és jellemzően intenzív körülmények között – abrakra alapozva – hizlalják. Szeretnénk, ha itthon is bővülne az a kör, amely hizla-
lással foglalkozik. Nálunk inkább az élő állatot vásárolják, és így szállítják külföldre – tette hozzá Wagenhoffer Zsombor. Jelenleg ugyanis jobban megéri gyorsan megszabadulni a borjútól és nem hizlalni tovább.
A szakember szerint, ha itthon is elkezdődne egy integráció, és a vágóalapanyag itthon hízna meg, néhány éven belül megváltozna a rendszer és megérné mind a hizlalás, mind a vágóalapanyag-előál-
lítás.SAG
