Feljövőben a szakemberek anyagi és társadalmi megbecsültsége

A Fajszon élő asztalosmester szerint többek között a csok hatásának is köszönhető, hogy jelentősen megnőtt az építkezések száma az országban. Viszont ez azzal is jár, hogy sokszor nehéz jó szakembert találni egy-egy munkára.

– Ezelőtt tíz évvel, amikor még nem volt ennyi munkalehetőség például az építőiparban, sokan kimentek dolgozni külföldre. Én úgy látom, hogy nyilván ez is része az egésznek, de nem csak a kivándorlás az oka a munkaerőhiánynak, hiszen azóta sokan visszatértek már. Az volt a legnagyobb baj, hogy mivel nem volt kellőképpen sem megbecsülve, sem megfizetve a kétkezi munka, ezért mindenki a magasabb végzettség felé orientálódott, és megnőtt a szakközépiskolákba, gimnáziumokba, egyetemekre jelentkezők száma.

Korábban a megyében, például az én szakmámban, volt képzés Tapolcán, Ajkán, Zircen, Pápán, Pétfürdőn és Veszprémben. Az élet megoldotta, mert ma már csak Pápán és Veszprémben képeznek asztalosokat, de ez nem baj, mert így több tanuló van egy helyen, és jobban felkészíti őket az iskola, mint ha csak néhányan lennének. Például Veszprémben olyan jó a képzés, hogy az Európa-bajnokot a Táncsics szakközépiskola adta idén.

– Megnőtt az igény a jó szakemberek iránt, de a szakképzés nem tudja olyan mértékben kinevelni őket, mint ahogy megugrott az építkezések száma. Néhány éve még mindenki tovább akart tanulni. Akkor csak hat-kilenc asztalostanulót vizsgáztattam Veszprémben, míg most 27-en jelentkeztek vizsgára – meséli. Kiemeli azt is, hogy a jó szakemberek megtartásához megbízható, fizetőképes háttér kell, mert már a nettó 300 ezres fizetés sem számít kimagaslóan jónak. Elfogadható, de annak a bruttója már elég magas, amit a munkáltatónak elő kell teremtenie – vélekedik.

Pozitívumként megemlíti, hogy november elején adtak át 37 mesterlevelet, és egyre több gyerek jelentkezik manapság szakiskolába. Kezdik újra megbecsülni a szakmunkát, aminek becsületes ára is kell hogy legyen, mert akkor lehet megtartani a munkásokat, ha jól megfizetik őket. Vígh István szerint sajnos a megyében is megjelentek a kelet-magyarországi munkavállalók, akik leviszik a munka minőségét mindenféle szakmában. – Az nem lenne hiba, hogy az ország más területeiről, vagy külföldről, magyarlakta területekről hozunk be munkásokat, hiszen mi is megyünk Ausztriába dolgozni, de meg kell válogatni az embereket. Aki a munkát elvállalja, az minőségi munkát adjon ki a kezéből, és ezt követelje meg a munkásaitól is – vallja.

Elmondja még, hogy mivel 1998 óta jár vizsgáztatni, van rálátása az oda jelentkező emberanyagra. Az elmúlt tíz évben – mivel a gimnáziumok hármas átlaggal is felvettek tanulókat, mert a fejkvóta ezt kívánta – a szakmunkásképzőkbe zömében azok jelentkeztek, akik nem érték el ezt a szintet. Így nagyon nehéz volt kiválogatni azt az emberanyagot, akik a szakmában tudtak maradni.

– Szerencsére úgy látom, hogy manapság már jeles és 4,5-ös átlaggal is jelentkeznek szakmunkástanulónak, és az asztalostanulók 80 százaléka megmarad a szakmájában – meséli örömmel. Szerinte a fejlődés, az építkezés a motorja mindennek. Kérdés, hogy meddig tart ez a folyamat. Amíg tart, addig szakemberhiányban szenvedünk, de ha megáll a folyamat, akkor kérdés, hogy mi lesz. Nehéz az egyensúlyt megtalálni – vélekedik az asztalosmester, aki szerint a családi vállalkozásoknak lesz jövőjük.