Nehezen jutnak albérlethez a kisgyermekes családok?

Nyilván hangzavarral is jár, ha egy kisgyermekes család költözik a tulajdonos ingatlanjába, aki emiatt esetleg nem akar a szomszédokkal konfrontálódni, ám ez a legkevesebb, hiszen fiatalok is csaphatnak bulit és egy egyedülálló is élhet hangosan, tehát nem valószínű, hogy a szomszédok nyugalmát esetleg megzavaró zaj miatt jutnak erre a döntésre a tulajdonosok, akik nem részesítik előnyben a kisgyermekeseket – véli Weltler Katalin ingatlan-tanácsadó.

– A jelentősebb probléma az lehet, hogy a törvények elég erősen védik a bérlőket, a kisgyermekes bérlőket pedig kiemelten. Ezt az ügyfeleink, az ingatlantulajdonosok általában úgy fogalmazzák meg, hogy „egy gyerekes családot nem lehet kitenni”, ugyanis ha tizennyolc évesnél fiatalabb, tehát kiskorú gyermek él az albérletben, akkor nem olyan egyértelmű, hogy mikor mondhatom azt, hogy a család hagyja el az ingatlant, annak ellenére, hogy, mondjuk, hónapok óta nem fizetik a bérleti díjat. Ez ilyenkor körülményes, meghatározott folyamattal jár, melyet be kell tartani: felszólítás, bírósági útra terelés és így tovább. Ez ellen a lakástulajdonosok általában úgy védekeznek, hogy meghatározott időre adják ki az ingatlant, mondjuk, fél vagy egy évre, és ha úgy érzik, akkor nem hosszabbítják meg a szerződést. Ebben az esetben világos: ha lejárt a szerződés, el kell hagyni az ingatlant – mutatott rá a szakember.

– A másik lehetőség, hogy közjegyzői okiratba foglalják magát a bérleti szerződést, s amennyiben elkövetkezik az a pont, hogy késve vagy egyáltalán nem fizet a bérlő – ami a szerződés felbontását eredményezheti –, akkor ebben az esetben nem kell végigjárni a korábban említett, felszólítással induló procedúrát, elég befáradni a közjegyzőhöz, aki ilyenkor egyből kiküldi a meghagyást.

Továbbá, a kaució nem terjed ki a lakás normál használatából fakadó elhasználódására, csupán a szándékos rongálásra. Nyilván egy kisgyermek nem szándékosan rongálja a falakat, hanem azért, mert kicsi, és még nem tudja, hogy nem szabad, ám egy ilyen eset már annyi vitára, problémára adhat okot, hogy kevesen vannak olyanok, akik pusztán szociális érzékenységből vállalják a hasonló kockázatokat, és saját tulajdonukat gyermekes családoknak adják ki. A szakember úgy véli, ez a fajta megkülönböztetés azonban nem kizárólag kisgyermekesekre vonatkozik, hanem más, elsősorban előítéletekhez kapcsolódó szempontok is felmerülnek.

– Úgy gondolom azonban, egy személyes találkozás alkalmával sok mindent le lehet szűrni, meg lehet állapítani a bérlőjelölt viselkedéséről, habitusáról, s arról, miként bánik például a gyermekeivel.

A kérdésnek tehát számos összetevője van, általánosságban elmondható azonban, hogy a tulajdonosok konszolidált, felnőtt lakókat keresnek, várnak elsősorban az ingatlanokba.