Tényleg csak a pénz számít?

Kedves Kati!

Sajnos, ritkán találkozom a gyerekeimmel és az unokáimmal, de úgy érzem, nem ebből adódik a gondom. Nagyon szeretem őket, de egyre nyugtalanabbul várom a közös ünnepeket, mert azt tapasztalom, hogy nem ér célba a jó szándékom; nagyon átgondolom, kinek mit ajándékozzak, mégis ritka a siker. Már ott tartok, hogy egyetlen jó ajándék a pénz, de az olyan személytelen, meg nyugdíjasként nem is tudok versenyezni a szülőkkel. Mit tegyek? 

Kedves Nagymama, a bánatát vélem felfedezni a kérdésében, mert úgy érzi, hogy egyre kevésbé sikerül ajándékaival örömet szerezni ritkán látott szeretteinek. Tizenéves unokái és szüleik bizonyára szeretik önt, függetlenül attól, hogy kapnak-e ajándékot, vagy sem. Miért is kellene hát versenyeznie bárkivel? Talán ön is ismeri a szeretetnyelv kifejezést, amely sajátos, másoktól különböző cselekvési forma, a szeretet kifejezése és elfogadása egy kapcsolatban. A minőségi idő, testi érintés, elismerő szavak, szívességek mára bevonultak a köztudatba, de az ajándékozás körül sok a félreértés. Nem csak tárgy lehet ajándék, az ára sem számít, a kedves szavak, gondolatok, a törődés a fontos. Érdemes időt, figyelmet fordítani a csomagolásra, kísérő levélkék készítésére. Csodát tehet egy jókora adag, szépen elkészített, finom sütemény, amelyet a megajándékozott családi körben vagy a barátaival, osztálytársaival fogyaszthat el. Az együtt eltölthető idő közös megtervezése is lehet meglepetés. Az „ajándékoknak” se szeri, se száma, csak idézze fel, milyen emlékezetes ajándékokat kapott az elmúlt években, minek örült legjobban. Arra is gondolhat kedves levélírónk, hogy nem csak ünnepnapokon lehet megszólítani az ajándék-nyelvet beszélő unokáit. Apró figyelmességek érkezhetnek bármikor a nagyitól, alkalmat adva ezzel a gyakoribb találkozásokra is. „Mi szívből jön, szívhez talál”, írta Benedek Elek. Legyen így!