Kuvik a fűzfa odvában

A tudományos elnevezése a tudás istennőjétől, Athénétől származik, a magyar elnevezését pedig hangja alapján kapta. Kis termetű bagolyfaj, súlya mintegy 190 gramm. Röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet. Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszálakat. A hím és a tojó között csak méretbeli különbség van, ez azonban csak akkor látszik, ha a pár egymás mellett ül, a tojó valamivel nagyobb a hímnél. 

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a halálmadár kifejezés, amivel ezt a bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem csak kitalálásról van szó, hiszen a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van. A régi időkben a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. A gyertya és a petróleum drága volt, éjszaka csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. 

A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet, és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta le a szemét, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke. Németországban is babona övezte a madarat, az ott élő babonás emberek, hangját „Komm mit”! azaz „Gyere velem!” kiáltásnak vélték. 

Állandó madarunk, téli napsütéses időben gyakran nappal is mutatkozik. Állománya az állattartás visszaszorulásával nagyon megritkult, a Dunántúlon már ritka fajnak számít. Az Alföldön a tanyavilág szórványosan előforduló madara. Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 forint.