Balatonfüred a két háború között

Majd olyan emblematikus társasesemények zajlottak Füreden, mint az Anna bál, később, a 19. század második harmadában a vitorlás-, tenisz- és galamblövő versenyek. Látogatást tett Füreden Stefánia főhercegnő és sok korabeli híresség egyaránt. Balatonfüred a két háború közti időszakra – bár komoly vetélytársat kapott Siófok fejlődésével – a tó egyik meghatározó turisztikai központja lett.

Az I. világháború csak részben hozott változást a fürdői életben. A hotelek, szállók, éttermek működtek, a nyaralóvendégek és a hadikórházakban gyógyuló katonák megfértek egymás mellett a parti sétányokon: „Balatonfüreden, a most átalakulóban lévő régi fürdőhelyen, ahol az elmúlt idők emlékei ölelkeznek a holnappal, a régi színházat rendezték be kórháznak. Az erdő közepén épült több mint 100 év előtt a színház és a Kisfaludyak, Jókai Mór és Blaha Lujza emlékét őrzi. Délelőttönként a színházból kiviszik a betegágyakat az árnyas fenyőerdőbe s egymás mellett pihenhetnek katonáink. Itt látogatja meg őket a kórház orvosparancsnoka, ide hozzák az ebédet és akik akár mankón, botra támaszkodva vagy gyalogszerrel már menni tudnak, maguk mennek el a szénsavas vízforráshoz, hogy igyanak a forrás üdítő és gyógyító vizéből. Balatonfüreden meg is fürödhetnek, akár az uszodában, szabadban, vagy a szénsavas fürdőben, amely a szívbetegséget is gyógyítja. Sok a sebesültek között a katonatiszt. A Kisfaludy- és Jókai-gőzhajók állandóan a sebesültek rendelkezésére állanak s fölváltott csoportokban vehetik igénybe. (...) A fürdőző közönség is dédelgeti a sebesülteket, akiknek gyógyulása a pompás levegőben, a víz hatása alatt gyorsabb, minit máshol és a frontra visszatérőket egymásután váltják föl az újonnan érkezők.” – írta a Pesti Napló 1915 augusztusában. A későbbiekben az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a bizonytalan belpolitikai helyzet – az őszirózsás forradalom, a proletárdiktatúra –, majd a trianoni békediktátum országra gyakorolt korlátozó hatásai egy időre visszavetették a Balaton vidékének turisztikai felfutását.

A Balatont 1920 után az mentette meg, hogy a trianoni békediktátum eredményeként az ország elveszítette a tengerparti üdülőhelyeket és a magaslati turisztikai célpontokat egyaránt. Így a hazai gyógyfürdők mellett a Balaton maradt az egyik legfontosabb idegenforgalmi centrum, melynek egyik fontos helyszíne lett továbbra is Balatonfüred. A két háború közti időszakban

Füred folytatta a 19. században megkezdett fürdői utat, bővítve a szállás- és kényelmi funkciókat, szórakozási lehetőségeket. Elsődleges szerep jutott dr. Schmidt Ferencnek – az Erzsébet szanatórium neves igazgató főorvosának, Ady Endre egykori orvosának –, aki a Mangold Henrik féle szőlőgyógymód további alkalmazásával és korszerű orvosi módszerekkel gyógyította a Füredre érkezőket. Balatonfüred a savanyúvizes ásványi forrás, a Szanatórium és a gyógyászati hagyományok okán ebben az időszakban rendszeres helyszíne lett az ún. orvosheteknek, balneológiai kongresszusoknak, de a gyógyászat mellett élenjáróvá vált az éves gyümölcs- és borkiállítások, tematikus események szervezésében.

A különféle országos hírű rendezvények nem működhettek volna megfelelő szálláshelyek nélkül: a Grand Hotel 94 szobával télen és nyáron is várta a vendégeket, de színvonalas szállást biztosított az Ipoly és a Stefánia udvar, valamint az Eszterházy szálló egyaránt. Az Erzsébet szanatórium – a mai Állami Szívkórház – 122 szobával, rádióval, játéktermekkel, fűtéssel, világítással, meleg vízzel, szénsavas fürdővel várta a vendégeket, akik zárt és fűthető folyósokon juthattak át a 86 szénsavas káddal berendezett ún. Tibor fürdőbe. Itt az ásványi vizes kúra mellett villany- és fényterápiát, iszapkezelést, Zander terápiát, azaz lényegében edzőtermi szolgáltatást, gyógytornatermet vehettek igénybe a látogatók. Összesen közel 900 szoba várta a Füredre érkezőket, nyugat-európai ellátással, kiváló vendéglőkkel. A közönség szórakoztatására a színház, a kaszinó és a gyógycsarnok szolgált, de nevessé tette a fürdőhelyet a még 19. századi alapítású füredi hajógyár is. Emellett jónevű kávéház, cukrászda és tejcsarnok is üzemelt.

A szívbetegek Mekkájának nevezett balatonfüredi fürdőt – mely továbbra is a tihanyi bencés apátság tulajdonát képezte és részvénytársaság bérelte –, nem csoda, ha a hírességek is felfedezték maguknak. Itt nyerte vissza egészségét Rabindranath Tagore, indiai Nobel díjas költő, aki 1926 novemberében járt a szívkórházban. A 10 napos tartózkodása idején panaszai – kimerültség – a leírások szerint három nap alatt elmúltak a füredi kezelés és a meghitt tavi környezet hatására. De az újsághírek szerint itt talált nyugalmat Alfredo Gildermento dúsgazdag limai (Peru) bányatulajdonos is, aki a nyarakat családjával Balatonfüreden töltötte. Szívbetegsége miatt – eredménytelenül – megjárta a világ összes szívspecialistáját, majd magyar felesége tanácsára jutott el Balatonfüredre: „Először a gyógyfürdővel összeépített modern, kényelem szempontjából páratlan szanatóriumba vétettem fel magam s két hónapig itt kezeltek. A szénsavas fürdőknek kitűnő hatása volt szívemre, de nekem még ennél is fontosabb volt az, hogy megtaláltam, azt, amit az egész világon hiába kerestem. A nyugalmamat. A pompás balatoni levegő felüdített, a mosolygó tó, a gyönyörű vidék, a csend, pihenés megnyugtatta az idegeimet, felfrissülve, megújulva kerültem haza.”

Az ekkoriban már a „Balaton királynője” jelzőt is elnyerő Füred az 1930-as évek végétől fontos központja lett az ún. Nemzetközi Sportheteknek, elsősorban a vitorlás- és teniszversenyeknek adott otthont, az estéket garden party zárta. A második világháború idején az első években még zavartalanul zajlottak a nyári időszakok, de a háború vége felé a szállók honvédkórházzá alakultak, a háborús helyzet befejeződésével azonban új fejezet kezdődött mind a Balaton, mind Balatonfüred történetében.

Kovács Emőke