Véget ért a nyár, de Paula mama lángosa átsegít az évszakváltáson (képgaléria)

A Bakony lankáin, Márkó település szélén megbújik egy apró lakókocsi, amely messziről talán észrevétlen maradna, azonban aki egyszer megáll itt, és megkóstolja Egyed Paula, ismertebb nevén Paula mama lángosát, soha nem felejti el az élményt. A kis lakókocsiból áradó finom illatok, a sütögető néni mosolya, valamint a retro feeling különleges varázst kölcsönöznek a helynek.

„Hazaérkezős” érzés kerít hatalmába, ahogyan leparkolunk a lakókocsi mellett. A hölgyet a környéken sokan ismerik és szeretettel emlegetik. Törzsvendégei már évek óta visszajárnak hozzá, hogy megízlelhessék a házias lángosokat, amelyeket saját, titkos recept alapján készít. Bár sokan próbálták már megfejteni a lángos sikerének titkát, Paula mama mindvégig hű maradt ahhoz, hogy a receptjét (melyet egykori üzlettársával öt receptből állított össze) gondosan megőrizze.

Beszélgetés közben megtudtuk, hogy Paula mama története nem mindennapi. A ’80-as években még szakácsként dolgozott a csárdában, ahol sütöttek ugyan lángost is, de csak a mellékes kínálatban szerepelt az étel. Onnan ment következő munkahelyére, a boltba, ahol három évig dolgozott mint eladó. Közben a párja szekálta, hogy csináljanak már egy lángossütőt, mert az biztos, hogy menne; szavaival élve: „Akármilyen szegény világ lesz, az embereknek enniük kell.” Végül a férfi unszolására saját vállalkozást indított. Azóta sokat változott a világ, de Paula mama hozzáállása a vendéglátáshoz nem. Ahogy ő mondja: 

 Valóban, a lángos minden egyes falatja ezt a szeretetteljes gondoskodást tükrözi.

Mesélt arról is, hogy a kilencvenes években, amikor elkezdte a lángosozást, egykori munkahelye, a csárda mellett állították fel a sütödét, és mivel itt haladt el a 8-as számú főút, nagyon sok vendégük volt. A 2009 nyarán átadott elkerülő út megépítése miatt a forgalom jelentősen lecsökkent, ő pedig átköltözött jelenlegi helyére, ami körülbelül fél kilométernyire fekszik az előzőtől. Sokáig tartott, mire az emberek újra rátaláltak, de a régi vendégek kitartottak mellette. 

A borongós időjárás ellenére mi is úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Paula mamát. Bár úgy tűnt, ez a nap nem hoz sok vendéget, a szerencse mellénk szegődött: épp nyitva találtuk a kis lakókocsit. Mint kiderült, unokája és annak kis barátja épp akkor toppantak be hozzá egy hamburgerre, és miattuk tartott nyitva, hiszen „Amúgy ma nemigen volt vendég” – mondta mosolyogva. A beszélgetés során felidézte, milyen boldogan dolgozott szerelme oldalán, és hogy mennyi támogatást kapott tőle, aki sajnos már nem él, de Paula mama még mindig hálával emlékszik rá, hiszen az ő ötlete nyomán lett sikeres a lángossütő. „Meggazdagodni sose akartam, csak olyan ételt szerettem volna készíteni, amit én is szívesen megeszek” – mesélte. Ez a filozófia pedig a mai napig kitart.

Miközben történeteit hallgattuk, természetesen meg is kóstoltuk a híres lángost. Frissen sült, ropogós, kívül aranybarnára pirított, belül puha és lágy, és „szalagos” – hívta fel rá a figyelmünket. Már az első falatnál éreztük, hogy miért is szeretik annyian. Paula mama nemcsak a vendégei ízlését veszi figyelembe – például vannak, akik kifejezetten barnára sütve kérik a lángost –, hanem a hagyományokat is hűen őrzi. Azért viccesen megjegyezte, hogy 

Végül, ahogy befejeztük a finom falatokat, megállapítottuk: nemcsak Paula mama története különleges, hanem a lángos is. A szívvel-lélekkel készített ételekben mindig van valami plusz, ami nemcsak a hasat, hanem a szívet is melengeti.

Ha legközelebb Márkó közelében jársz, mindenképpen térj be Paula mamához egy lángosra – garantáltan nem fogsz csalódni.