Kati válaszol - Milyen világban élünk?

"Apa persze van, ismerjük egy ideje, szeretjük is Krisztiánt, de ő kijelentette, hogy még nem áll készen a családalapításra, lakik tovább a szüleinél. A gyereket, ha megszületik, talán a nevére veszi. Ekkora szégyent! Az utcára sem merek kimenni!"

Milyen a világunk? Amilyenné tesszük, kedves olvasónk. Lehet olyan, amelyben a gyermekét egyedül nevelő, a gyermektelen, az egygyermekes édesanya jól érzi magát, és az új életre várakozás a legnagyobb boldogságot jelenti a tágabb családnak is. Szeretett unokája az anyaság csodáját most élheti meg, ezért nincs helye a fájdalomnak, szégyenkezésnek. Igaz, az édesapaszerep még nem talált rá Krisztiánra, de nincs egyedül a kismama. Azt írja, szeretik a fiatalembert, aki még nem készült fel a családalapításra. Vegyék észre a bátorságát, hiszen bevallotta önmagának és a környezetének, hogy fél. Fogadják el valós érzéseit a szabadság elvesztése vagy az egzisztenciális nehézségek miatt. Számára még a szülői ház jelenti azt a biztonságot, amelyben fejlődhet, felfedezheti magában az apát, a leendő családfőt. Szégyenkezés helyett legyenek büszkék, hisz unokájuk képes volt jól dönteni, gyermekét egyedül is vállalni. Ha a családtagok támogatják egymást, ítélkezés, szégyenérzet helyett az elfogadást gyakorolják, akkor képesek nagyszerű érzelmi környezetet teremteni egy kis család, a fiatal édesanya és gyermeke számára apával, vagy apa nélkül.  Tudom, büszkén tologatja majd a kisbabát, és eszébe sem jutnak mostani gondolatai, félelmei. „Csak egy hősiesség van a világon: ha olyannak látjuk a világot, amilyen, és szeretjük.”– írja a Nobel-díjas Romain Roland. Tegyenek így mindannyian, akkor jó úton járnak.