1 órája
Hazánk legrejtettebb életmódú ragadozó madara a törpesas
Idén tavasszal pár napot a Tolnai-hegyháton tölthettem egy kisebb zsákfaluban. A település hazai viszonylatban kiváltságos helyzetben van, hiszen erdők ölelésében helyezkedik el, ahova egy olyan megfoghatatlan nyugalom költözött be, amelyet máshol az ember nem érez. Barátom kalauzolásának köszönhetően olyan helyekre ültem ki, ahol a hőn áhított törpesassal (Hieraetus pennatus) is összehozott a madarászszerencse.
Mivel hazánk legrejtettebb életmódú ragadozó madaráról van szó, sok madármegfigyelőnek megdobban, a szíve amikor láthatja. Ottjártamkor kétszer sikerült észlelnem, mind a két ízben viszonylag közelről egy-egy világos színváltozatú egyedét. Pontosan a rejtett életmódja miatt nem is ismeretes a hazai költőpárok biztos száma.
Fotó: Ifj. Vasuta Gábor
Kontinensünkön az elterjedése a déli országokra jellemző, legnagyobb egyedszámban az Ibériai-félszigeten költ, ahol költőállománya stabil. Megfigyelését az is megnehezíti, hogy nem egyszerű meghatározni, hiszen van egy sötét színváltozata is. A hetvenes években a Pilisben három pár is költött, s a 20. század elején még az alföldi erdőkben is fészkelt. Revírjéhez hosszú évtizedeken át ragaszkodik, még a kutatók számára is ismeretlen, hogy miért tűnt el többek között a Bükk-hegységből mint költőfaj.
A lombkorona alsó szintjében épül meg fészke, amelyet a törzs elágazásában helyez el, több váltófészke is van, jellemző rá, hogy más ragadozó madarak fészkeiben is költ. Egy-három tojása van, harmincöt napos kotlás után kelnek ki a fiókák. Majdnem két hónapig nevelkednek a fészekben. Mint a békászó sasnál tapasztalható, ennél a fajnál is jellemző a testvérgyilkosság, azaz az idősebb fióka elpusztítja fiatalabb testvért. Vadászati módja, hogy nagy magasságból összecsukott szárnyal, zuhanva ejti el áldozatát. Jellemzően énekes madarakat, de kisemlősöket is fogyaszt. A telet Afrikában tölti. Magyarországon fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke félmillió forint.
