Különleges szobrok és emlékművek a Balatonnál

Több részre és fejezetre bontható a tó környékén ebben az időszakban avatott művek sora: születtek az állami kultuszhoz illeszkedő, országosan ismert politikusokról (például Széchenyi István szobra Balatonfüreden) alkotott szobrok, terveztek a vidék mitológiáját feldolgozó, a Balaton-kultuszt támogató alkotásokat (például Balaton Madonnája, Tihanyi visszhang szobra), valamint szakrális műveket (például Szent Kristóf szobra Szántódon, tihanyi kálvária kompozíció) egyaránt. 

A két háború közti időszakban a kormányzó, Horthy Miklós, de kiváltképp fia, Horthy István a balatoni sportélet egyik nagy támogatója lett. Így nem meglepő, hogy a tragikus életű utód emlékére elsők közt állítottak fel egy műalkotást a siófoki kikötőben. Ugyanis amikor Horthy Miklós fia a keleti fronton 1942. augusztus 20-án repülőbalesetet szenvedett, a kormányzó Kisfaludi Stróbl Zsigmondot kérte fel, hogy készítsen méltó emlékművet gyermeke emlékére. A szobor 1943 őszére már készen állt, ahogy azt az egyik korabeli filmhíradó felvétele alátámasztja. Az Ad astra, azaz Csillagok felé című munkát a siófoki jachtklub parkjában állították fel: egy földgömbön álló, szívére szorított kézzel az ég felé forduló, atletikus ifjú alakját ábrázolta. 1943 szeptemberében, a kilencedik nemzetközi balatoni sporthét utolsó napján, délben leplezték le a MAC balatonújhelyi klubháza kertjében. 

A második világháború végén a Balatonnál húzódott a frontvonal, ezért Siófokot is sok veszteség érte. A bombázások hatására egy 1945-ös kép tanúsága szerint a Horthy-szobor torzóvá vált, csak a test maradt meg, majd a legenda arról szól: a szovjet hadsereg a művet ledöntötte és helyben elásta. A rendszerváltást követően, 2002-ben a Pelso Egyesület kereste a maradványt, ám csak a talapzatot sikerült fellelnie. Sokak szerint az Ad astra az egykori Szovjetunióba került, egyesek szerint magyar műgyűjtőhöz. Korábban a létét is megkérdőjelezték. Pedig még irodalmi alkotás is szól az emlékmű létezéséről. Érdemes elolvasni Karinthy Ferenc Hátország című novelláját, amelynek zárósoraiban utal a szobor voltára és arra a szóbeszédre, hogy azt a szovjetek ott helyben eltemették: „És ott van állítólag az ifjabb Horthy mellszobra is, túl nehéz volt a talapzattal, körülményes lett volna elszállítani, egyszerűen elásták, lebuktatták a homokozóba. És ha majd lebontják a régi klubházakat, akkor talán elő is kerül a homok alól, repülőtiszti egyenruhában.” 

2013-ban a siófoki önkormányzat rekonstruáltatta az Ad astrát. Az érdekesség az, hogy a Kerepesi úti temetőben ma megtalálható a szobor bronzváltozata, ugyanis ez áll Kisfaludi Stróbl Zsigmond sírjánál. Mindemellett színes adalék az is, hogy a szobrász a művet 1927-ben készítette el, s eredetileg nem emlékműnek, hanem egy allegorikus kompozíciónak szánta, amely 1937-ben a párizsi világkiállításon elnyerte a Diplome d’Honneur díjat is. A műalkotás egy másolata 1984 óta Zalaegerszegen is megtekinthető. Kétségtelen azonban, hogy a csillagokhoz felemelkedni vágyó férfialak sorsa és története leginkább Siófokhoz kötődik.

Meg nem valósult emlékművekről nem igazán szokás szót ejteni, de a Balaton története esetében mégis akad két műalkotás, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül érdekes témafelvetésük miatt. Az egyik a Balaton Madonnájának tervezete. 1937 májusában az alábbi, sokat mondó hír jelent meg a Somogyi Újság hasábjain: „Szűz Mária szobrot, amelyik csak a Balatoné volna, kellene felállítani a Balatonban. Viharban segítő Szűz Anya, hullámok Madonnája, vitorlások védanyja, a halászok oltalmazója stb. Milyen szép lenne, ha egy ilyen Szűz Mária szobrunk lenne nekünk: balatoniaknak. Szép hely volna egy Tihany alatti szírt, vagy Balatongyöröknél mélyen a Balatonba benyúló helyen, esetleg Fenékpusztánál vagy Akarattya magaslatán, esetleg Aligánál. A terv gyönyörű, megvalósítása nem is jelentene akkora költséget, amekkorát elő nem lehet teremteni. A szobrot azonban inkább a vízben, mint valami partrészen kellene elhelyezni a Balaton leglátogatottabb részén, a somogyi oldalon olyan helyen, ahol az ennek a gyönyörű tónak valóban, látványossága lenne.” Az elvi terv megszületése után – a veszprémi püspök és a kultuszminisztérium támogatásával – hamarosan pénzgyűjtést szerveztek és ki is találták a szobor felállításának helyszínét: Balatonfüred és Tihany között helyezték volna el, a Füredi Hajógyár közelében. A monumentális méretű alkotást Jálics Ernő kivitelezte és a mintáját el is készítette, de a második világháború közbeszólt a megvalósításba. A Balaton Madonnája szobor alapvetését a „mare nostrum”, azaz a mi tengerünk és a „Patrona Hungariae”, Magyarország védelmezője tradíciók ihlették, és valóban különleges színfoltot képviselt volna a Balaton-kultusz történetében.

Hasonlóan monumentálisra tervezték 1937-ben, de avatására szintén nem kerülhetett sor – a háború közelítése okán –, a Tihanynál felállítani szándékozott Tihanyi visszhang szobrot. Sümegi-Schrotta Frigyes, a korszak neves szobrászművészének alkotása egy eszményi nőalakot ábrázolt, a szélben lobogó ruhában, a tihanyi visszhangot hívva. Az állami támogatással megvalósítani kívánt tihanyi visszhang allegorikus emléke egy gigászi szobor képében hirdette volna a tihanyi ekhó legendáját.

Az 1945 utáni időszakban, főként az 1970-es, 1980-as években egyre több balatoni témájú köztéri szoboralkotás született, a legismertebbek Borsos Miklós alkotásai, melyek a mai napig emblematikus díszei tavi közösségi tereinknek. 

Kovács Emőke